Az Európai Bizottság arra szólította fel Magyarországot, hogy módosítsa áfa-jogszabályainak azon rendelkezéseit, amelyek értelmében a magyarországi adóalanyok addig nem igényelhetik vissza az előzetesen felszámított áfát, amíg az ahhoz kapcsolódó beszerzés pénzügyi teljesítése nem történt meg. A felszólítás „indokolással ellátott vélemény” formájában valósul meg, amely a második lépés az EK-Szerződés 226. cikkében előírt jogsértési eljárásban.
A magyar áfa-törvény értelmében az adóalanyok választhatnak, hogy az áfa-különbözetet (amely abból adódik, hogy egy adó-megállapítási időszakban a levonható áfa összege meghaladja a fizetendő áfát) átviszi a soron következő adó-megállapítási időszakra vagy kéri annak azonnali visszatérítését. Az olyan beszerzésekhez kapcsolódó előzetesen felszámított áfa tekintetében azonban, amelyek pénzügyi teljesítése még nem történt meg, az áfa-különbözet nem igényelhető vissza. Ennek következtében azok az adóalanyok, akiknek adóbevallásában rendszeresen szerepel „különbözet”, gyakorlatilag kénytelenek az előzetesen felszámított áfa-különbözetet a következő adó-megállapítási időszakra átvinni.
A Bizottság úgy véli, hogy a szóban forgó szabályozás sérti a 2006/112/EK irányelv (héa-irányelv) 183. cikkét, ahogyan azt az Európai Közösségek Bírósága értelmezte.
A héa-irányelv 183. cikke értelmében amennyiben a levonások összege meghaladja az adómegállapítási időszakban fizetendő héa összegét, a tagállamok engedélyezhetik a különbözet következő időszakra történő átvitelét vagy az általuk meghatározott szabályok szerinti visszatérítését .
Ítélkezési gyakorlatában az Európai Közösségek Bírósága fenntartotta, hogy miközben az említett cikk bizonyos mértékű mozgásteret biztosít a tagállamoknak a héa-visszatérítés feltételeinek meghatározásában, a tagállamok kötelesek figyelembe venni a jog általános alapelveit. Így például különösen fontos tiszteletben tartani az adósemlegesség elvét, azaz biztosítani, hogy a tagállamok által elfogadott visszatérítési módszer ne járjon pénzügyi kockázattal az adóalanyok számára.
A Bizottság álláspontja szerint az adósemlegesség elve megvalósítható levonási mechanizmussal, amelynek keretében mindegy egyes ügylet esetében a fizetendő áfa összege a különböző költségelemeket közvetlenül terhelő áfa összegének levonása utáni összeggel egyenlő, illetve visszatérítési mechanizmussal, amelynek értelmében a héa-különbözetet az adóalany részére késedelem nélkül vissza kell téríteni.
A vitatott magyar rendelkezések szerint a pénzügyi teljesítésre vonatkozó feltétel kizárólag az előzetesen felszámított áfára vonatkozik. Ez azt jelenti, hogy az adóalany általi értékesítésekre felszámított áfa a fizetés teljesítésétől függetlenül az adóbevallás időpontjában fizetendő, miközben addig, amíg az adóalany nem fizette meg a szállítók által előzetesen felszámított áfát, az áfa-egyenlege szerint esetlegesen visszaigényelhető áfát át kell vinnie a soron következő adó-megállapítási időszakra. Mindez érinti a héa-semlegesség kérdését.
A magyar szabályozás következtében azokban az esetekben, amikor az előzetesen felszámított áfa összege meghaladja a levonható áfa összegét, így például olyan időszakokban, amikor jelentős beruházásra kerül sor, az adóalanyok áfa-terhei növekednek. Mivel az áfa-visszatérítés feltétele a beszerzésre vonatkozó kifizetés teljesítése, az adóalanyok arra kényszerülhetnek, hogy a visszaigényelhető áfát továbbvigyék a soron következő adó-megállapítási időszakokra.
A Bizottság ennek alapján úgy véli, hogy a magyar szabályozás a héa-irányelv 18. cikke megsértésének minősül, mivel nem biztosítja a közös hozzáadottérték-adó rendszer által biztosított semlegességi elv alkalmazását.
