Páratlan csodát láttam a mélyben
-Anya! Ezt neked is látnod kell! – hívott föl elragadtatással Péter fiam, amikor már többedszer megjárta az Esztramos hegy Rákóczi barlangját. – Olyan páratlan szépségű ez a barlang, hogy ilyet még nem láttál! – Gondoltam lehet valami abban, ha a gyerek mondja, hiszen beutazta már a világot, látott életében jónéhány csodálatos tájat, természeti kincset, ha ez ennyire tetszik neki, akkor tényleg biztosan valami szépség lehet a föld alatt.
Halványan emlékeztem rá, hogy 2002 – ben, amikor az a szörnyű baleset történt Szilágyi Zsolt barlangásszal, aki 5 napot töltött az öt fokos tóban, olvastam nyilatkozatokat, amelyek szerint maguk a barlangászok is a Rákóczi barlangot tartják az Aggteleki Nemzeti Park legszebb barlangjának, de valahogy akkor nem erre figyeltünk.
A barlang bejárata Bódvarákó határában, a volt Esztramosi kőbánya területén található, és megközelítése egy bányatárón át történik.
– Egy csoportban mindössze tíz ember mehet le egyszerre a barlangba. A barlangot célszerű túraruhában látogatni, annak ellenére, hogy a teljes barlangszakasz kiépített, mivel a meredek lépcsőkön összesározódhat a ruházat – mondja kiváló túravezetőnk, aki mindvégig elkápráztat bennünket szakszerű magyarázataival, színes történeteivel.
Elindulunk. Nyílik a bánya ajtaja, s haladunk a sínek mentén. Itt ott kábelkötegeket, csilléket látni még, hiszen mindössze 14 éve hagytak itt föl a bányászkodással.
– A barlang teljes ismert hossza 218 méter, függőleges kiterjedése 79 m. A Rákóczi (1.sz.) – barlang az Esztramosi bánya 7-es szintjén, tengerszint felett 170 m magasságban húzódó, elágazó táróból nyílik. Hasadékát érckutató táró hajtása során harántolták. A barlangot a közeli vasércbányából érték el először az 1920-as években. Az első térképet 1958-ban készítették róla, módszeresebb feltárást 1964-ben, majd 1968-tól kutató búvármerülések során végeztek. A barlang első tavában 11 méteres mélységbe, és a másodikban 44 méteres mélységbe jutottak le a búvárok. Ebből a tóból érték el a barlang víz alatti szakaszának jelentős részét. A barlangi tavak 11,5 Celsius fokos vizének szintje összefüggésben van a talajvízzel és a Bódva vízállásával. – halljuk a tudnivalókat, miközben egyeselünk lefelé a vaslépcsőkön a mélybe.
Amikor elénk tárul az első terem máris el vagyunk bűvölve. Csak ámuló, csodálkozó kiáltásokat hallani kis csapatunk szájából. – Istenem, de gyönyörű! Azt nézd! Álomszép!
Már a kezdet kezdetén is láthatóak a magasba nyúló kürtők, és az üstös oldások. Az üregrendszer teljes felületét gazdagon borítják a cseppkő- és kristályos képződmények. A különböző színű és formájú cseppkövek mellett változó méretű szegfűkalcitok, borsókő változatok – amelyeket, a hegyet korábban elborító termál víznek köszönhetünk – láthatók. – Az ott egy óriási borsóhegy, ott meg a karfiol, nézd az meg brokkoli, ott áll a szénaboglya, vagy talán egy kolozsvári szalonna? –lódul meg mindannyiunk fantáziája.
De elnémul a csapat, s csak sóhajok hagyják el a torkunkat, amikor az „arany kalitkának” nevezett teremhez érünk. Az a szín és forma gazdagság ami körülölel bennünket, s gyönyörű tó mélyzöld színe áhított csendet kíván .
Ebben a csendben indulunk fölfelé a vaslépcsőkön, még egyszer elhaladva a már megcsodált kövek mellett, s újabb és újabb szépséget fölfedezve jutunk a felszínre.
Túravezetőnk elmondja, hogy kísérettel fölmehetünk a forgalom elől korábban elzárt Esztramos-hegyre, a valamikori kőbánya területére is, s bizony már az sem ronthatja el a lábunk elé boruló völgy szépségét, s a távolban húzódó hegyvonulat látványát, hogy a felhagyott bányászat romjai csúfítják a tájat.
Igaza volt a fiamnak, olyan páratlan szépségű csodát láthattunk a hegy gyomrában, amihez fogható ritka a természetben.
