avagy 25. Bábolnai Nemzetközi Gazdanapok
Bábolnán 2009. szeptember 16-án 11 órakor a jól megszokott ünnepélyes megnyitóval vette kezdetét az immáron negyed évszázados múltra visszatekintő kiállítás. A Gráf József, földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter által tartott beszéd tartogatott hideget-meleget a szakma képviselői számára. A kihirdetett pályázatok elbírálás megtörtént, az érintettek – ahogy ez egyébként a kiállítás ideje alatt már kézzel fogható – sorra kapták meg az eredményeket.
A kiértékelés aránya 100%-ban pozitív, tehát aki beadta a pályázatot, s annak minden kritériuma megfelelt a követelményeknek, nyert. A kifizetési kérelmek beadási határidejét 2009. november 30-ig kitolták, amely szintén nagy tetszést váltott ki a kereskedők között. Ezzel a meghosszabbított határidővel ugyanis plusz egy hónapot nyertek a cégek a pályázatos gépek beszerzésére. Ugyanakkor azonban egy nem hivatalos, de sokkal kevésbé előnyös hír is felütötte a fejét, s jó szokáshoz híven egy pillanat alatt végigsöpört a kiállítói standok között. A szóbeszéd szerint a pályázatot két mérföldkövesre tervezik, ami magyarán annyit tesz, hogy a számlákat jövő év tavasszal is be lehet nyújtani. Újabb bizonytalan időpont, újabb lehetőség a gondolkodásra, agyalásra. Persze ez nem feltétlenül rossz. Hiszen ha az összes nyertes pályázatos ügyfél megejti vásárlását 2009-ben, a jövő év eleje aggasztóan üresnek és nullszaldósnak tűnik. Így azonban lehetőség nyílik egy árnyalatnyi tervezhetőségre, s bár az év végi mérleg talán nem lesz annyira tetszetős, de ahogy mondani szokás, legalább jövőre is csurran-cseppen valami. Zárójelben jegyzem meg, ez csak személyes vélemény…
Idén is rengeteg újdonsággal rukkoltak el a kereskedők, s velük egyetemben a háttérben meghúzódó gyártók, a vásárlási kedv alacsony mivoltának oka így semmi esetre sem az alulkínálat volt. De akkor még is mi? Régen elmúltak már azok az idők, mikor a helyszínen történő több milliós gépfoglalások következtében a kiállítói autók üresen távoztak a Bábolnai Ménesbirtokról. Manapság nem szokás így vásárolni. A kereskedők a gépeket házhoz szállítják, üzemben átadják azt, s a gépkezelőt ki is oktatják annak kezeléséről. Nyilván az éppen kihirdetésben lévő pályázat sem a vásárlás felé terelgette a vásárlókat. Aki pályázatot adott be, az jó esetben már töviről helyire végigtárgyalta valamelyik kereskedővel a feltételeket. Aki meg nem, az sajnos nagy eséllyel nem is fog vásárolni.
A Bábolna Nemzeti Ménesbirtok Kft. és az IKR Zrt. által megtartott vásárt – nagy meglepetést gondolom, nem okozok ezzel – elsősorban ezen kereskedő gépeinek bemutatójával tarkították, a számtalan egyéb elméleti előadás és a nagy népszerűségnek örvendő lovas bemutatók pedig megalapozták az elmaradhatatlan vásári hangulatot. Egy szó, mint száz, ott voltunk, jól éreztük magunkat, s bízunk benne, hogy még eredménye is lesz.
