avagy a mezőgazdasági támogatások világa hazánkban
Úton a Bábolna 2009 Kiállítás felé sietve próbáltam átgondolni, kivel is kell tárgyalnom, mikorra érkeznek a gépek, milyen pályázatos ügyfelekkel találkozom. A pályázatok kapcsán kicsit elkalandozott a figyelmem, s a szokásos felháborodott sóhaj szakadt fel torkomból. Immáron három éves mezőgazdasági gépkereskedői múlttal a hátam mögött kissé nagyképűen talán már állíthatom azt, valamennyire belelátok ebbe a világba, némi képet már kaptam az itt folyó eseményekről. Ebből az okból kifolyólag lesz egy picit személyesebb ez az írás, mely a pályázatok minden előnyét elismerve taglalja az abban rejlő számtalan zsákutca lehetőségét.
2009. június elején a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium módosította a 2007.évi 26. rendeletét. A teljesség kedvéért itt jegyzem meg, ez a törvénycikk szabályozza a mezőgazdaságban kiadható támogatások mértékét, illetve szabja meg annak kereteit. Az idén nyáron kiadott változtatás megnyitotta a két évvel ezelőtti általános géptámogatásokat a következő feltételekkel. A pályázat 2009. június 15. és július 15. között adható be, míg a kifizetési kérelmek benyújtási intervalluma ez év szeptember 1. és október 31. közötti időszakra datálódott. Az eddig leírt történet szinte ellentmondást nem tűrően sugallja a happy endet. De… Hisz ezt a dolgot sem ússzuk meg a jól ismert de nélkül. Vegyük először az pályázatok benyújtásának rövidre szabott határidejét. Már május közepén felröppentek azon híresztelések, hogy lesz egy pályázat, lesz egy újabb lehetőség, mind a termelők, mind pedig a kereskedők számára. Igen ám, de maga a módosítás hivatalosan csak 2009. július 10. után jelent meg az FVM honlapján. Melyik az a forgalmazó, aki a mai mindenki számára ismert helyzetben meg meri azt kockáztatni, hogy egy kósza hír hallatán több tíz millió forint értékben raktárra rendel gépeket, hogy ha majd a beruházások megvalósulnak, azonnal ki tudja szolgálni a megrendelőket? Ez az érem egyik oldala. A gazdálkodók helyzete az említett körülmények miatt szintén nem egyszerű. Vegyük még hozzá a nyár eleji aszályos időszakot, a gabona irreálisan alacsony felvásárlási árát, és már is eljutunk oda, hogy egyik gazda sem hajlandó támogatás nélkül beruházni. Ami nyilván érthető is. Így mit fog tenni egy lehetséges pályázati kiírás előtt? Vár. Megjegyzem, minden okkal. Így eljutottunk június elejéig, amikor is mindenki reménykedve áhítozik egy még ki nem írt pályázatra, azonban egyik fél sem mer érdemben tenni semmit. A kés szinte áll a levegőben, a kereskedők forgalma a nullával egyenlő, mindkét fél a fennmaradásért küzd.
És elérkezik a várva várt június 15. Gazdálkodók ezrei kapnak a lehetőség után, a kereskedők pedig hihetetlen intenzitással igyekeznek magukhoz kötni őket. Természetesen ebben a szakmai körben is van két-három olyan nagy erejű vállalat, amely a pályázati kiírások közel 80%-át elviszi, s a maradék 20%-on marakodik több száz üzletkötő. Egy szó, mint száz, rengeteg igény érkezik be a minisztériumba, s innentől kezdve nincs más dolog, mint várni, és amennyire lehet felkészülni a remélt rohamra. Szakmai szempontból azonban van még pár buktató a kecsegtetőnek tűnő lehetőségben. A hivatal a kifizetési kérelmek szoros – szeptember 1. – október 31. – dátumaival vállalta azt, hogy augusztus végére elbírálja a pályázatokat, s ki is értesti az ügyfeleket az eredményből. Ez így nagyon is rendben lett volna, hiszen a kereskedők számára ez egy hatalmas lehetőség, mivel kérelem benyújtása csak számlával együtt történhet. Magyarra lefordítva ez évben megvalósul a vásárlás, nagy szavakkal élve, dől a pénz. Lássuk a buktatókat. Az elbírálás mind a mai napig nem történt meg. Nyilván addig egyetlen épeszű gazda sem fog vásárolni, hiszen így általánosságban 25%-os, de kiemelt gépek esetén 35%-os támogatástól esik el, ami egy 20 millió forintos gép vásárlása esetén már tétel. A rendelések hétről hétre tolódnak, ami újabb nehézséget görget maga előtt. Fent már említettem, hogy egyik importőr sem, illetve csak elenyésző hányaduk teheti meg azt, hogy nagyobb tételben vásároljon raktárra. A gyárak kapacitása pedig véges. Hiába áll ott az ügyfél, hiába kötelezi el végre magát a hatalmas túlkínálatban egy cég mellett, ha a gyártómű nem tud szállítani, az üzlet meghiúsul, másik márkát, másik üzletkötőt választ a partner. Már pedig lassan szeptember közepe van…
Azt, hogy mennyire nehézkes egy-egy termék felvitele a pályázatok alapját képző FVM-katalógusba, hogy azok csoportosítási szisztémája a szakmát egy kicsit is ismerő ember számára mennyire logikátlan, és hogy a folyamatos módosítások és a régi, rossz áron lévő márkák és típusok törlési lehetőségének hiányában lassan mennyire átláthatatlan az egész rendszer, már nem is említem. Elmélkedésemnek az autó megállása vett véget. Én pedig jó kereskedő révén sorra látogatom partnereimet, szóra sem méltatva az áldatlan állapotokat, s bürökráció átvesztőinek árnyékában meghúzódó törtetlen mosolyommal tárgyalok és tárgyalok tovább…
Köteles Viktória
