Becsöngettek, elkezdődött a tanítás. Az elsős gyerekek szülei nap, mint nap izgatottan várják haza az apróságokat az iskolából, hogy a gyerek beszámolójából, előmeneteléből megállapítsák vajon jól választottak-e iskolát, tanító nénit. Merthogy mi szülők úgy gondoljuk, azt érezzük, hogy egy életre megalapozza a gyerekünk tanuláshoz, iskolához való viszonyát, későbbi eredményeit, hogy milyen a pedagógus. Ez bizony így is van, s nem csupán az első évben, hanem mindannyiszor ahányszor új tantárgy lép be a gyerek életébe, új tanár kezdi tanítani a csemetéinket.
Honnan jutott mindez eszembe? Bizonyára mindenkinek van egy saját története arról, hogy melyik tantárgyat miért szerette, vagy melyik tanár miatt választott esetleg egy – egy olyan szakmát, amely korábban nem volt a családban, és meglepetést okozott még a szülőknek is. Bevallhatom, hogy jómagam is azért választottam egyikként a magyar szakot a főiskolán, mert Fekete Alíz tanárnő az általános iskolában úgy beszélt az irodalomról, s annyi ötletességgel próbálta a nyelvtant megszerettetni velünk, hogy örökre szívembe zártam az irodalmat, s ma is azt vallom, amit Ő mondott: hogy mi magyarok, a világ legszebb nyelvét beszéljük. Vagy tudom azt, hogy ha kislányom nem Székely Ági néni angyalian türelmes kezei között kezdheti meg az első osztályt, akkor bizony nem ilyen kitűnő bizonyítvánnyal végezte volna iskoláit, s nem szeretett volna ennyire tanulni. Ez bizony már régen volt, de hogy a helyzet mit sem változott, azt bizonyítja, amit a barátnőm mesélt. Gimnazista fia új tanárt kapott matematikából, s úgy várja az órákat, s olyan lelkesedéssel készül otthon, hogy öröm nézni, pedig már negyedikes. Mint mondta, nincs ennek más titka, csupán az, hogy látszik, hogy új tanára nem csak érti a matematikát, hanem át is akarja, s át is tudja adni a tudását az ifjúságnak. Ettől aztán szárnyakat kapott az osztály.
Föl is kaptam a fejem erre az utolsó gondolatra, s mindannyiunk – már az Én generációm – kedvenc Öveges professzora jutott eszembe, akinek tv-s előadásaiból mindenki megértette a fizika tudományának alapelveit, s fél Magyarország beleszeretett ebbe a nem igazán könnyű tárgyba. Egyszóval beszélhetünk bármiről az oktatással kapcsolatban. Jöhetnek, mehetnek különféle reformok, tobzódhatunk a jobbnál jobb tankönyvekben, elérhetjük a legkorszerűbb tudást, a legfrissebb információt az interneten, ha nincs olyan pedagógus, aki fényes lámpásként, szeretettel világítja meg előttünk az utat, akkor biztos, hogy nem érjük el mindazt a célt, amit kitűztünk magunk, vagy a gyermekeink elé.
Bizonyára nem véletlen az, hogy Attatürk, a törökök szeretett államférfija, mindig azt hangsúlyozta, hogy a három szakma közül – amit szerinte becsülnie kell egy országnak – a legfontosabb a pedagógus, mert az Ő kezükben van a jövő generációja.
