Ma, hétfőn délelőtt sajtótájékoztató volt a stadionban, a Csáky-szektor előtt, hivatalosan is bejelentették a korszerűsítés, átépítés megkezdését – majd azonnal neki is estek a munkagépek az elbontásra ítélt hét vasbeton lelátórésznek. Ellentmondásos élmény volt ez a hétfői sajtótájékoztató, amit ráadásul afféle avatás jellegű ünnepnek állítottak be; persze, az is, egy fontos időszak kezdőpontja. Csak hát mégis… – jegyzi meg a DVTK-blog.blogspot.com beszámolója.
Egyik szemem sír, a másik nevet – írják többen is a netes fórumokban a hírek hallatán, a fejlemények láttán. Az érzés is ellentmondásos, ami most a diósgyőri érzelmű futballszurkolókat elfogja. Kivéve azokat, akik netán teljességgel negatív fejleményként fogják fel a most induló stadionrekonstrukciós programot, annak aktuális harmadik fázisát. (Az előzők a világítás, illetve a főépület lettek volna a hivatalos időszámítás szerint.)
De kettős érzéssel távozhatott az ember az említett kis rendezvényről amiatt is, mert meg is tudott valamit a dolgokról, meg nem is. Főleg nem. Elmondták, ami eddig ismert volt: le kell bontani a napos oldalt (később a karéj többi részét), 400 millióért épül helyette tavaszra amolyan korszerű, fedett, műanyagszékes "téglatest", ami manapság jobb pályák körül-mellett lenni szokott. Elmondták az illetékesek – Káli Sándor polgármester, Nagy Béla egyesületi és létesítményvezető, Varga László önkormányzati biztos, valamint Veres László városházi szóvivő -, ami személyes emlékként kinek-kinek eszébe jutott, nem volt megható, persze, de helyénvaló igen; talán attól lett volna szebb, ha csupa ilyesmit régi jó drukkerektől hallhatunk, voltak is jelen páran, noha a nagyközönség számára nem hirdették meg ezt a lelátóbúcsúztatót. Egy legendás törzsszurkoló neve elhangzott, hál’istennek, Csáki Józsefé, akinek a névtábláját a középső szektorból csak megmentették – majd kiteszik az újra -, ugyanakkor szó sem esett róla, hogy mennyi-mennyi olyan apróság veszett oda a már hétfőn nagy erőkkel meginduló bontási műveletekben, ami sok-sok rajongó számára örök emléket jelenthetett volna. (Egy-egy kifakult tábla, jellegzetes felfestést, feliratot tartalmazó acéldarab, betonelem.) Nota bene, pár kődarabkát szokás szerint becsomagoltattak a szervezők, s jelenlévők megkaphatták, hazavihették. (Pár órával később többekkel találkoztunk a környéken, akik szintén szívesen részesültek volna ebből az ajándékból – de "civilek" lévén le-, azaz kint maradtak.)
Mi hangzott el?
"Az én generációm az, amelyik látta a nagy meccseket, az aranygenerációt a pályán. Mikor Borostyán Misi beakasztotta a román hálóba azt a gólt… A beruházással, amiről évekkel ezelőtt beszéltünk, lépésről lépésre tudunk haladni. A Csáki-szektor elnevezés megmarad, az egykori szurkolótársak emléke mind velünk él. És megvan a remény, hogy hamarosan újra csodákat láthatunk ebben a stadionban." – Káli Sándor
"Iskolás füzeteim hátulja rendre tele volt azzal, hogy stadiont igyekeztem tervezni. Gyerekkori álmom válik valóra azzal, hogy itt lehetek, amikor valami európai születik Diósgyőrben. Az újjáépítés indoka, hogy a jelenlegi karéjszerkezet megújításának terve nem volt megvalósítható." – Varga László
"Háromféle minőségemben is nagy öröm ez a nap. Mint emlékező szurkoló, én is tudnám sorolni az egykori felejthetetlen meccseket, amiket ezekről a lelátókról láttunk. Mint a klubot üzemeltető kft. vezetője abban bízom, hogy olyan kényelemmel tudunk majd szolgálni a szurkolóknak, ami vetekszik az otthon fotelével. A DSM Kht. igazgatójaként pedig megnyugtató a tudat, hogy nem kell többé tartani tőle, hogy az elavult építmény esetleg életveszélyt jelenthet." – Nagy Béla
Mire nem kaptunk választ?
– lesz-e szükség arra, hogy a gyár felőli, túlsó kapu mögötti lelátórészre is beengedjék a hazai szurkolókat; ez mikor dől el és mitől függ? Ha igen, akkor hogyan fognak ők oda eljutni-bejutni? A stadion körüli körutat, ugyebár, részben most zárták le (építési terület), részben mindig is le szokták meccsek idején (a klubháznál). Az uszoda felé kellene kerülni az elülső parkolótól és jegyárus "gombától", avagy a lakóházak közötti utcákon át?
– megkönnyítik-e a nagy parkoló használatát (megközelítését, elhagyását), ami eddig is tragikus volt, s most csak rosszabb lett a közlekedési helyzet?
– elképzelhető-e, hogy a majdani zárt kapus találkozó(k) idején megnyitják az építési területet, hogy az utcáról több százan/ezren nézhessék a meccset, a napos oldal "hűlt helyén keresztül"?
– kapnak-e alapos és átlátható tájékoztatást a reménybeli nézők a sajtó útján és máshogy arról, miként változnak az építkezés és lezárások következtében a viszonyok, útvonalak, szabályok?
|
Meggyőződése Kovács Lehel mérnöknek, hogy felesleges, sőt, "tébolyult, őrült" lépés volt a diósgyőri stadion napos oldali lelátórészének elbontását megkezdeni. A létesítmény hatvanas évekbeli statikai terveit készítő szakember szerint akkor arra szánták a jellegzetes vasbeton struktúrát, hogy száz esztendőt is kibírjon; igaz, ehhez nem nélkülözhette volna a "bástyák sora" a kötelező rendszeres karbantartást. Hétfőn délutánra azonban a hét, lecserélésre ítélt szekció közül több már nem is állt, a mérnök pedig nem tudja kinek elmondani érveit arról, hogy olcsóbban és hatékonyabban meg lehetett volna oldani a korszerűsítést, ha az acélelemeket, betonalapokat megtartják, s a nála rendelkezésre álló tervek szerint erősítik meg és bővítik. Kovács Lehellel azután futottunk össze az Andrássy úton, hogy a stadionban, polgármesteri részvétellel, hivatalosan is bejelentették a fél-háomnegyed évesre ígért felújítási munkálatok megindulását. "Bent" éppen az hangzott el, hogy "a jelenlegi karéjszerkezet megújításának terve nem volt megvalósítható", kisvártatva viszont a tervező már élénken magyarázta nekünk a kerítésen kívül, hogy nagyon is hogy megvalósítható lett volna. Nála voltak a évekkel ezelőtti (kiviteli szintű) tervek, amelyek éppen erre a beavatkozásra irányultak. Mint mesélte, ezzel az anyaggal és a kapcsolódó szakmai javaslattal a legutóbbi időszakban többször kereste Káűli Sándort – úgy is, mint valamikori mérnöktársát -, ám érdemi választ nem kapott. Most döbbenten látja-hallja-olvassa, hogy szakvéleményét semmibe véve történik a továbblépés. Felidézte, az általa tervezett struktúra napjainkbeli állékonyságáról, megbízhatóságáról ő maga készített nemrég elemzést, továbbá vele egyeztetve egy olyan kollégája, akinek a munkája eredményét ő maga nem ismeri. Ezeket tekintetbe véve nem tud róla, hogy létezne olyan tanulmány, ami azt igazolná, amit az önkormányzati biztos mondott. S ami indokolná a drágább, esetleg ráadásul még kevésbé jó projekt végrehajtását. Kovács Lehel, mint hozzátette, ugyanis még a most hatályos, teljesen új lelátórész építésére szóló terveket sem látta, de olyannal sem találkozott, aki ismerné. Tart tőle, azért, mert egyelőre nincsenek is ilyen (kész) tervek… A miskolci mérnök, aki többek között az (országos tervpályázat megnyerése nyomán) zalaegerszegi sportcsarnok tervezőjeként tette ismertté nevét ezen a speciális területen, láthatóan roppantul fájlalja, hogy sem szakvéleményére nem tartanak igényt, se afelől nem lehet nyugodt, hogy az optimális megoldás válik valóra a diósgyőri sportligetben. Döbbenten hallja például, hogy milyen alacsony nézőszám szerinti befogadóképességről beszélnek a projekt illetékesei, s valamilyen későbbi "pályamélyítés" révén látnak esélyt a kapacitás növelésére – miközben a nála lévő tervek, a régi szerkezet olcsóbb megtartásával és kiegészítésével, eleve 20 ezer fős stadion képével kecsegtettek. Azaz: kecsegtettek volna – de a bontás már megállíthatatlanul folyik. Hétfőn dél tájban szerettünk volna segíteni, hogy a szakember véleménye még – talán – időben eljusson az illetékesekhez, amennyiben eddig nem ismerték volna. Ám vele közösen hiába kerestük fel a klubházban az épp előbbi igazgatói irodájában beszélgető Nagy Béla DSM-vezetőt és Varga László önkormányzati stadionbiztost, titkárnőjük révén csak elutasító szándékukról értesülhettünk: "nincs most idejük" a statikus mérnök aggályairól egyeztetniük. |
