Búcsúzott a „napos” lelátó, megint örömet szerzett híveinek a megújuló Diósgyőr – bár pontot ezúttal nem -, a végén némi csalódottsággal vegyes jó hangulatban ünnepelhetett a napsütéses kora estén a vasárnapi NBI-es labdarúgó mérkőzésre kilátogatott hat-hét ezer miskolci. Ennyi az eszenciája a minden bizonnyal az országos tévéközvetítése révén is sokak által látott találkozónak. Három meccs után még mindig a nyitófordulóban megszerzett 3 ponttal áll a bajnokságban a DVTK: most is, miként múlt héten Fehérváron, az a bizonyos „kis” szerencse hiányzott a pontgyarapításhoz, amire pedig egy olyan fiatalokból álló, reményteljes, ám rutintalan gárdának oly nagy szüksége lenne…
Ez a meccs is meglehetett volna – fogalmaz címében az egyik vezető DVTK-s hírforrás, a dvtk-blog.blogspot.com címen található tematikus webnapló. Mint szerzője írja (nem kevés, de megengedhető elragadtatással): „az első félidőben csak ámultam-bámultam, úgy szétfocizta a DVTK az Újpestet, de a vezető gól után már kevesebb közünk volt a meccshez. Ennek ellenére az ÚFC nem érdemelt győzelmet.” Elfogult, de korrekt summázata a látottaknak.
A hazaiak pályára küldhető keretéből még mindig hiányoztak a legutóbbi napokban igazolt (vagy igazolni kívánt) idegenlégiósok, s a határon túli erősítés hiánya továbbra is lehetőséget kínált a mai kezdő 11 majd’ felét kitevő húsz alattiaknak a bizonyításra. Amiként Köteles kapusnak is, akit, úgy tudni, hollandiai szerződésére készülő megfigyelők is vizslattak, s talán nem kellett csalódniuk. (Ha megy, jön a pénz – igaz, nem a klubot gazdagítja majd jobbára, míg a kapusposzton keletkező veszteség nehezen lesz pótolható.)
Kezdettől hajtott a DVTK, nemhogy a papíron hátrányára meglévő különbséget tette láthatatlanná a fővárosi aranyesélyesekkel szemben, de, mint utaltunk rá, az első 45 percben nagyobb nevű riválisa fölé is nőtt. A szünetben ugyan szakmailag nem történt olyasmi, ami nyomán fordulnia kellett volna a kockának – legalábbis a lelátóról nem látszott ilyesmi -, mégis, elsősorban a fiatalabb szervezeteket jobban igénybe vevő hőség, napsütés és fáradtság folytán, a másik oldalt tekintve pedig a rutin és a magabiztosabb technikai tudás következtében átfordult az erőfölény a pestiek javára. A gólarány is, hiszen bár a miskolciak szép támadással szereztek egy gólos vezetést, és csak öngólnak köszönhetően egalizált az UTE, később már „saját jogán” jutott vezetéshez. Ezt a 2-1-et pedig az utolsó fél órában sehogy sem tudta a maga javára, vagy minimum döntetlenre módosítani a volt újpesti tréner, Aczél Zoltán vezette DVTK. De hogy mindent megtett érte, és a hazai pontvesztést ezúttal tényleg főképp a balsors számlájára lehetett írni, igazolja, hogy a lefújás után a publikum majdhogynem ugyanúgy ünnepelte csapatát, mint győzelmek után szokta.
Az ünneplés, az ünnepi hangulat egyébként egy szomorú alkalomnak is szólt egyúttal: ezen a mérkőzésen búcsúzott négy évtized után a miskolci sportszerető közönségtől a stadion legjellegzetesebb része, a közkeletű nevén „bástyáknak” hívott acél-beton elemekből álló úgynevezett napos oldali lelátórész. Ennek hosszanti oldalán hét blokkot, ha minden a tervek szerint megy, még ezen a héten elkezdenek lebontani, hogy a helyükre, év végi, jövő év eleji határidővel, teljesen megújult, korszerű, fedett, műanyagszékes építmény kerüljön.
Videók, képek és részletes beszámoló a dvtk-blog.blogspot.com webnaplóban
Youtube-videó: http://www.youtube.com/watch?v=CHhgbC6157M
