 |
Név: Dr. Kiss István Kor:34. év Eredeti szakma:élelmiszermérnök, borász Család: felesége pszichológus, egy 3, és egy 5 éves gyermekük van Kedvenc könyv: Bulgakov: Mester és Margarita, de egyébként a történelmi regények, Kedvenc zene: vegyes fogysztású vagyok, Kedvenc bor: a jól elkészített Száraz szamorodni |
A címet ugyan láthatóan viccnek szánta a Tokaj Kereskedőház Zrt. nemrégiben kinvezett ifjú vezérigazgatója, de komolyan gondolja, hiszen egy olyan széket foglalt el a közelmúltban, amely az államé, de az eredményes gazdálkodás itt sem elhanyagolható.
-A kormányzat környékén ismét többször szóba került a társaság privatizációja, de éppúgy, mint 1993 óta sok esetben, az ellenzék tiltakozott, aztán a kormány visszakozott, így a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. keze alá került a cég. Vajon miért ez a nagy érdeklődés mindig, hiszen ha a cég eredményességet nézzük, ez nem indokolt…
– A Tokaj Kereskedőház nemzeti kincs. Igaz a 8,5 milliárdos cégnek évente jó ha 100 millió eredménye van, ami nem nagy, – bár ez az 1-1,5 százalékos eszközarányos nyereség egy ekkora borászati komplexumnál elfogadott – de a presztizse annál inkább. Azt mondom, hogy “tiszta kezű ember” ezt nem akarhatja magáénak, mert ez befektetésnek nem éri meg.Kinek éri meg ez mégis? Az államnak, akinek presztizst jelent, mint mondtam, a 170 dolgozónak, akinek innen megélhetése van, és annak a 2200 gazdának, aki ide termel, beszállít, s innen biztos jövedelemre számíthat.
– Belevágtunk a közepébe, de engem az is érdekel, hogy honnan ez a kötődés a borhoz?
– Az első és legfontosabb talán, hogy hegyaljai, pontosabban tolcsvai vagyok, A sárospataki gimnázium után a képesítésemet többek között a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetemen (Budapest) élelmiszer mérnöki szakán szereztem, majd a borászatra és a folyamat tervezésre szakosodtam. Ennek nagy hasznát vettem akkor amikor a családi borászatot kellett felépítenünk. Így aztán nem csoda, hogy a doktorimat is a “Membrántechnológia alkalmazása a borászatban “ címmel írtam meg, s 2007-ben meg is védtem. Közben nemzetközi gyakorlatot szereztem Brazíliában, Franciaországban és a rajnai borvidéken. 2004-től a nemzetközi Európai Borlovagrend Tagja vagyok, 2005-től a Tokaj Vinum Hungaricum Egyesület alelnöke, 2008-tól az Európai Borlovagrend Bortanácsnoka, 2007-ben lettem az év borásza, és 2009-től a Magyar Tudományos Akadémia Agrárműszaki Bizottságának tagja. Nem hiszem, hogy ennél több kötődés kell.
-Mi volt az a meggyőző érv vajon, ami miatt a tizenegynéhány pályázó közül Önre esett a voks?
– Erre igazság szerint nem tőlem kellene választ kérni, de úgy érzem ami igazán döntő érv lehetett, hogy ismerem a borpiacot, a technológiát, a vállalat vezetésében is van gyakorlatonm, igaz nem ekkora méretben, és hogy olyan konkrétumok szerepeltek a pályázatomban, hogy látható volt a tapasztalat, meg az is, hogy elődömnek azt a programját, amely a stabilitás megteremtéséről szól, folytatni akarom, méghozzá bevonva a termelőket és a dolgozókat. Valódi integráció kell, ahol a termelőnek akár az EU-s pályázat megírásához is segítséget nyújtunk, meg az önrész megfinanszírozásához is, cask biztonsággal kötődhessen a kereskedőházhoz. Így nekünk is, s neki is a gazdálkodásban a biztonság és a stabilitás less a legfontosabb elem, s a minőségi termelés, borászkodás.
– Úgy tudom arra is van programja, hogy hogyan lehet esősíteni a kereskedőház pozicióját külföldön?
– Illetve pontosabban a keleti piacok felé való terjeszkedésre, mert meggyőződésem, hogy oda kell visszavinnünk a tokajit, hiszen ott ismerték és szerették. Azóta viszont felnőtt egy generáció, s nekünk ezt a régi területen lévő új fogyasztót kell megnyernünk, mert ez óriási piac. A bevezetett új technológia lehetővé teszi, hogy olyan minőségi bor kerüljön a piacokra, ahol az ár-érték arány növekszik. Szerintem nem kell nekünk semi újat kitalálnunk, cask alkalmazkodnunk a világ borpiacának megváltozott körülményeihez, s jól sáfárkodni azzal a csodával, amit tokaji bornak neveznek.
-OBE-
