Domahidy László a világ körül
Nagykövetnek is elmehetne annyit utazik. A zene utazó nagykövete ifjabb Domahidy László, akinek már az édesapja is kiérdemelte ezt a titulust, hiszen gyönyörű hangjával beutazta a világot. Az ő nyomdokaiban halad, a szakemberek szerint, a világ talán legmélyebb hangú énekművésze.
A mindig kiegyensúlyozott, vidám természetű művész a komolyzenében „utazik”, legutóbb például Indonéziában, Bali szigetén népszerűsítette a magyar zenét és Kodály, Bartók és Liszt művein keresztül öregbítette hazánk hírnevét.
– A meghívás érdekessége – mesélte művészien dörmögő hangján Domahidy László -, hogy az édesapám már félévszázada járt Ázsia gyönyörű szigetvilágában és mind a mai napig emlékeznek rá. Sőt, hiába telt el ennyi idő, volt aki a név azonosság alapján engem gondolt az apámnak… Jól esett, hogy örökifjúnak tartották, de szegény már évek óta nincs köztünk. Az Operaház megbecsült énekese volt.
– Ön pedig a világ színpadain igen megbecsült, csak éppen a magyar Operaházban nem, aminek soha nem is volt a tagja. Miért?
– Még az énekesi pálya sem volt biztos, hiszen zongoristának tanultam tizenöt éven keresztül, s nem is ment olyan rosszul, de abban az időben óriási tehetségek egész sora került ki az akadémiáról: Kocsis Zoltán, Ránki Dezső, Schiff András. Ők mindannyian világrangúak, de egy ilyen kis ország nem bír el többet, ráadásul nem is biztos, hogy én ekkora tehetség voltam. Több hangverseny után tehát hátat fordítottam a hangszernek és a „sajátomon” kezdtem el játszani – énekszakra jelentkeztem. Sajnos, nem a legjobb tanárhoz kerültem, utána évekig tartott, míg kijavították a hibáimat. Borzasztó még rágondolni is! Apám is ellátott jó tanácsokkal, de ő inkább orvosnak vagy diplomatának látott volna a legszívesebben. Nem csoda, hogy kisebbségi érzésem is volt, mert édesapámmal egyetemben annyi nagyságot láttam akkoriban a színpadon, hogy minden önbizalmam elment.
– Szerencsére azóta „visszajött” és sikert sikerre halmoz, nem győz eleget tenni a hazai és külföldi meghívásoknak.
– Többek között nagy gálákon szerepeltem, ahol számos világsztár gratulált nekem. Barbara Streisandnak például annyira megtetszett a mély hangom, hogy még közös lemezre is invitált, aminek a létre jöttét sajnos betegsége egyelőre megakadályozta. Bízom benne, hogy még nem felejtett el…
– Szakemberek szerint a világ legmélyebb basszusának a birtokosa. A mélyen tisztelt publikum általában hol találkozhat különleges hangjával?
– Rengeteget utazom most is, főleg Franciaországba, Lengyelországba, Németországba, és Olaszországba. A Szent Efrém férfikarral járom Európát, népi orosz ortodox pravoszláv egyházzenét adunk elő igen nagy sikerrel. Nemrég például egy pravoszláv egyházzenei fesztiválon több szláv ország együttese előtt vittük el az első helyet, amire nagyon büszkék vagyunk.
– Milyen zenét, műfajt kedvel még?
– Az operát természetesen nagyon szeretem, de az operettet, könnyűzenét is. Több olasz slágert tűzök műsoromra. Képzelje el, milyen sikerem van, amikor a nagy tenor számokat basszus hangon olaszul énekelem Olaszországban.
Elképzeltem – ugyanis eddig ebben a műfajban sajnos még idehaza nem hallhattam…
