A Magyar Rádió július 15-én 12.30-kor kezdődő Magánhangzó – „közéleti beszélgetések” (Felelős szerkesztő-műsorvezető: Szikra Zsuzsa) című műsorában interjút készített Szirmai S Péterrel a Figyelő lap külső munkatársával, aki folyamatosan figyelemmel kísérte a Szerencsre tervezett szalmatüzelésű erőmű építésével kapcsolatos eseményeket.
A műsorból kiderül, hogy – Szirmai S Péter szerint – Hujber Ottó szocialista nagyvállalkozó szeptembertől, a korábbi kezdéstől eltérően, nagy intenzitással hozzálát a sokak által vitatott erőmű megépítéséhez.
Teheti, hiszen a Köztársasági Elnök elutasító véleménye, a Jövő Nemzedékek Országgyűlési Biztosának vizsgálata által feltárt szabálytalanságok és veszélyek ellenére a nagyvállalkozó máig rendelkezik építési engedéllyel, annak ellenére, hogy az Ombudsman javaslatot tett az ügyészség felé, hogy vétózza meg az országgyűlési biztos által megkritizált építési engedélyt.
Megdöbbentő, hogy a Világörökségi Nemzeti Titkárság által megrendelt, ÖKO ZRT által készített szakmai tanulmányt megszépítették, a valódit titkosította a Nemzeti Titkárság felügyeleti szerve a Minisztérium, majd több szervezett, a Lehet Más Politika Párt és az INDEX Internetes Napilap nyomására kínnal-keservvel nyilvánosságra hozták.
Természetesen Sevillába a „Világörökségi Nemzeti Bizottság” által jóváhagyott, felpuhított változat került postázásra – talán a Bizottság „döntése” előtt -, amelyre csak puha válasz érkezhetett. Minden bizonnyal ettől jött meg újra Hujber úr erőmű építési kedve, amely mondjuk ki őszintén, a kor technológiai színvonalán, nem sok helyi embernek adna munkát. A munkahelyteremtés pusztán ópium a megvezetett emberek felé!
Noha a Világörökségi Nemzeti Bizottság által továbbengedett tanulmány több sebtől vérzik, maradjunk annál az érdekes momentumnál, hogy jogászoknak meg kellene vizsgálni annak hitelességét, hogy érvényes e, a kiküldött jelentés (már-ha a döntés után küldték ki), ugyanis a Nemzeti Bizottság tagjai általában tárcavezetők, országos hatáskörű szervek vezetői, akik rendre nem vesznek részt a Bizottság ülésein, hanem különböző, minisztériumi tanácsos, osztályvezető rangú emberekkel képviseltetik magukat. Érdekes az is, hogy a sikerként kommunikált Sevillai választ ugyanolyan egykedvűen fogadták el a köztisztviselők, mint a megszépített ország jelentést, hiszen számukra az állásuk fontosabb, mint az, hogy lesz-e Tokaj-Hegyalján erőmű vagy sem, s az milyen károkkal jár több nemzedék számára.
Nem kizárt, hogy a választások előtti félévet kívánja Hujber úr felhasználni az erőmű építésének felgyorsítására, hogy a folyamat visszafordíthatatlanná váljon, amelyben a minisztérium is asszisztál a Világörökségi Törvény elmaradásával. Nem mintha a törvénytől sokat lehetne várni, hiszen alaptézise „ha akarom vemhes, ha akarom nem”.
Kérdés még a finanszírozás! A japán befektető kifarolt a gigantomán (50 MW a világon egyedüli) és természetet károsító projektből, az MVM a Sevillai jelentéstől tette függővé a részvételét (vajon hogyan értelmezi), míg van egy angol befektető, aki hezitál, mert számára Magyarországon hosszabb a megtérülési idő, mintha ugyanezt a projektet Szlovákiában építenék fel, az ismert gazdasági szabályzók miatt.
Szlovákiában a környezetkárosító hatásokra és a borászok tiltakozására felfüggesztették a tőketerebesi erőmű tervét. Megint bölcsebbek, mint mi!
Végezetül ne feledjük el, hogy, Magyarországon már előfordult, hogy félre vezettek egy nemzetközi szervezett, amelynek az országra nézve súlyos következménye volt. Gondoljunk csak az ország jelentésre az Unió felé, ahol Brüsszelben jöttek rá, hogy az akkori Kormány nem valós adatokat szolgáltatott a gazdaságról. Nos, vajon nem ez ismétlődik meg erőmű ügyben?
/ÖS/
