Talált tárgyak fél évtizede

„Egész Miskolc” megfordult öt év alatt az MVK ügyfélszolgálati irodájában

Pontosan öt esztendeje, hogy az MVK Zrt. létrehozta önálló ügyfélszolgálati irodáját; nem véletlenül ott, a Szemere – Vörösmarty utcák találkozásánál (az úgynevezett OTP-sarok épületében), ott, ahol más önkormányzati cégek is hasonló egységeket alakítottak ki az utóbbi időben. Szolgáltatásként ugyanis a tömegközlekedés is olyan, mint a többi: sok ezren, sőt, százezren veszik igénybe nap mint nap, általában különösebb gond nélkül, de azért mindig akadnak utasok, akik vagy látnak okot az elégedetlenségre, netán panaszuk, észrevételük vagy javaslatuk van a társaság felé.

Nos, éppen erre való az iroda: hétköznapokon munkatársai várják az ügyfeleket, hogy bejelentéseiket feljegyezzék, azokra választ adjanak, a sebekre gyógyírt, végezetül pedig minderről feljegyzéseket készítsenek, amelyeket továbbítva a cégvezetés felé, az illetékesek terveket készíthetnek a gyakoribb problémák kiküszöbölésére, megelőzésére. Itt helyezik el továbbá az MVK-sok a villamosokon és buszokon napról napra a kedves utasok által ottfelejtett holmikat; lehetne mesélni, mi mindenről képesek elfeledkezni, legyen az értéktelen hétköznapi tárgya vagy „felbecsülhetetlen” értékű és fontosságú személyes holmi. Tehát amire ráakadnak a remízbe beálló járműveken a sofőrök, ellenőrök vagy takarítók, idekerül, egy raktárba, hogy ha jelentkezik érte a feledékeny delikvens, máris felderíthessék komorságát: nem veszett el, itt van, tessék Így volt például azzal a fiatal költővel, aki három verseinek kéziratát hagyta egy tömegközlekedési járművön… Kétségbeesetten jelent meg az irodában, majd olymértékben felderült a kedve, mikor átnyújtották neki az előzőleg egy másik utas által behozott paksamétát, hogy úgy érezte, háláját a maga módján is ki kell fejeznie: másnapra az alkalomra írt, s a közreműködő MVK-s hölgynek – Évikének – címzett költeményt hozott be s adott át ajándékba. Ez ma is megvan. Évike, aki egyébként, miként kollégainői közül többen, itteni munkájáért a pénteki ünnepségen szintén ajándékot vehetett át a cégvezetőktől, kiegészítésképpen elmesélte, máskor is előfordult, hogy az elveszettnek hitt holmijuk megkerülése felett érzett örömüket a kuncsaftok áradó hála formájában élik ki. De olyan is volt, hogy gyertyatartó kapott egy pótdíjazott (azaz ellenőr által megbüntetett) utastól „kaptam egy gyertyatartót, mondván, hogy olyan kedves vagyok”. Öt éves tehát az iroda, ezt ünnepelték szűk körben, az itt dolgozók sokszor nem könnyű munkáját megköszönve, az MVK-sok pénteken délben; erre a rövid időre zárult csak be aznap az ajtó, amely viszont a továbbiakban is várja az utazóközönség azon tagjait, akik szeretnék valamire felhívni a közlekedési cég figyelmét. Erről beszélt a pénteki rendezvényen úgy Börzsei Tibor, az MVK vezérigazgatója, mint utána Bíró Attila irodavezető, aki adatokkal is szolgált a fél évtizedes működés statisztikáiból.

ADATOK