A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közgyűlés csütörtöki ülését megelőzően került sor annak a kiállításnak a megnyitására, amit a Megyeháza Galériájában tartottak meg „Fejezetek a lengyel-magyar közös történelemből” címmel.
Dr. Ódor Ferenc közgyűlési elnök megjegyezte köszöntőjében, a tárlat anyagát Csongrád megyében állították össze, a szervezésben kivette részét a pátriánkban működő Lengyel Kisebbségi Önkormányzat. Az elnök fontosnak tartotta a közös történelmi múlt felelevenítését, megerősítette a Czeslaw Milos Nobel-díjas író-költő által megfogalmazott gondolatsort, mely szerint a lengyelek bárhol is éljenek, és bármilyen nézeteket valljanak, hagyományos szeretettel viszonyulnak a magyarokhoz, de Magyarországról szinte semmit sem tudnak. Ez nem csak ezen ország távoli, hanem a közeli és jelenlegi történelmére is vonatkozik.
Dr. Biernacki Karol, a Csongrád Megyei Levéltár igazgatója hozzátette, hogy a 2009. év nem csak Magyarországon, de Lengyelországban is a megemlékezések időszaka. – Hetven évvel ezelőtt kitört a II.Világháború, II. János Pál harminc éve látogatott először hazájába pápaként, húsz éve ott is megtörténtek az első szabad választások – foglalta szavakba gondolatait az igazgató, aki fontosnak tartotta elmondani, hogy a kiállítás elsősorban az iskolás korúakat célozza meg, ugyanis nagyon keveset tud a két nép egymásról, a közös gyökerek feltárása és tanítása nélkül csupán egy szlogenné halványul a sokak által emlegetett, ám jól csengő „magyar-lengyel két jó barát” megfogalmazás.
A kiállítást lengyelül előadott gyermekszavalatok és népdalok színesítették.
Dr. Biernacki Karol, a Csongrád Megyei Levéltár igazgatója hozzátette, hogy a 2009. év nem csak Magyarországon, de Lengyelországban is a megemlékezések időszaka. – Hetven évvel ezelőtt kitört a II.Világháború, II. János Pál harminc éve látogatott először hazájába pápaként, húsz éve ott is megtörténtek az első szabad választások – foglalta szavakba gondolatait az igazgató, aki fontosnak tartotta elmondani, hogy a kiállítás elsősorban az iskolás korúakat célozza meg, ugyanis nagyon keveset tud a két nép egymásról, a közös gyökerek feltárása és tanítása nélkül csupán egy szlogenné halványul a sokak által emlegetett, ám jól csengő „magyar-lengyel két jó barát” megfogalmazás.
A kiállítást lengyelül előadott gyermekszavalatok és népdalok színesítették.
