A vártnál rosszabb eredménnyel, csoportelsőség helyett harmadikként végzett a 2009-es bajnokságban a Miskolc Steelers amerikaifutball csapata, nem jutott rájátszásba. Az utolsó alapszakaszi meccsről (Div II., Kelet 2), a múlt hétvégi dunaújvárosi derbiről a klub honlapja nyomán számolhatunk be.
A Miskolc Steelers a bajnoki idényt ily módon a Div II., Kelet 2 elnevezésű csoport harmadikjaként zárta, tehát mindkét riválisa elébe került a táblázaton, s az előzetes, általános sportági várakozásra alaposan rácáfolva mindkét (tavaly még újonc) riválisa elébe került. Az Újpest Bulldogsszal legalább egálra hozta az Acélcsapat az oda-visszavágók kettősét, a Gorillákkal szemben azonban az itthoni vereség után idegenben is alulmaradt; a győzelmek számában tehát nem lépett egyről a kettőre. Immár nem is fog: a csoportutolsó pozíció nem ér playoff helyet. Marad a csalódott szezonzárás, még néhány edzés júniusban, majd két hónap nyári pihenő, s valamikor augusztus végén, szeptember elején az újrakezdés. Akkor a cél már egy remélhetően jóval eredményesebb 2010-es bajnokságra való felkészülés lesz, ősszel, majd télen, a jövő tavaszi első kezdőrúgásig.
Egyről a kettőre egyébként, hogy a „költői képnél” maradjunk, egyébként a szombati rangadón sem sikerült előrelépni. Groteszk módon a két csapatnak együttvéve sem: az amerikaifutball bizonyos értelemben magasabb szintjét jelentő, s a nézőközönség számára egyértelműen látványosabb passzjáték ezúttal mindkét oldalon olymértékben akadozott, hogy a Gorillák és vendégeik együttesen mindössze egy sikeres passzjátékot produkáltak – ebből a kedvezőtlen statisztikából Steelers-offense nullával vette ki a részét. S mivel a futások előtt sem sikerült utat nyitnia a támadófalnak, arról nem beszélve, hogy a running back-állományt jóideje sújtó sérüléssorozat a megelőző napokban Huszár Gáborral is lesújtott, futójátékokkal sem igen volt esélye a Miskolcnak. Minimális számban teljesített a csapatrész first downokat a hatvan perc során, igaz, ez az ellenoldalon sem sikerült túl sokszor. Mindazonáltal ellenfelük gólvonaláig végigvittek legalább egy támadt, másik esetben mezőnygól-pozícióig araszoltak. S mivel ezeket megelőzően, a mérkőzés első, még kiegyenlítettebb szakaszában is szert tettek egy szerencsés hatpontos találatra – interceptionből -, végezetül nagyjából megérdemelten tarthatták otthon a pontot, seperhették be a gratulációkat a 17-0-ra megnyert derbiért és a veretlenül teljesített alapszakaszukért. Talán csak annyi hiányzott dunaújvárosi részről a teljes örömhöz, hogy mindezek ünnepléséhez kevesebb mint félszázas nézősereg vonult csak fel.
De nézzük sorra, hogy estek a pontok.
Az első negyed a Gorillák kickoffjával, majd Steelers-támadással indult, aminek hamar véget vetett Farkas Bence első interceptionre szállt passza. Ebből még nem nagyobb baj, nem úgy a másodikból, amit Balyi László ütött le, Forgács Krisztián szedett össze, s a dunaújvárosi linebackerek kettőse másodpercek múlva egy közelről visszahordott TD-nek örülhetett. Addigra egyébként túl voltunk már jópár látványos jeleneten, a Steelers-defense sackelt, mínusz yardokon tartotta ellenfelét, azok viszont blokkoltak egy puntot, támadóik negyedikre is nekimentek egy támadásnak, hiábavalóan. A kiegyenlítettnek tűnő „gyömöszölést” törte meg az imént leírt akció, pontszámban látható különbséget teremtve az egyaránt erősen küzdő alakulatok között.
Innentől a miskolciak futottak az eredmény után, pláne hogy eleve nekik volt ez „élet-halál” meccs; a hazaiakat inkább csak a százszázalékos csoportkör ideája motiválhatta.
A második negyedből a tudósító mindössze egy mondatot jegyzett fel füzetébe: a miskolci védelem ismét megállított egy negyedik kísérletet. Nem először volt erre szükség a mérkőzésen, és nem is utoljára – a Duna-partiak egyre erősbödő mentális fölényét talán épp az érzékeltette a legjobban, hogy a meccs előrehaladásával egyre bátrabban, mondhatni, egyre természetesebb módon használták ki drive-jaikban rendre mind a négy lehetőséget, a puntolás eszükbe sem jutott. (Nota bene, erre az időként felerősödő szél sem sarkallta őket.)
A harmadik negyed eleje hozta a miskolci számára azt a pillanatot, amikor a partvonalon állókból szinte egy emberként törhetett ki az önfeledt örömujjongás: Roza László a kickoffot – emlékezzünk, egy jó nevű labdarúgóról van szó, aki korábban ismert csapatok kapuját védte – úgy rúgta túl a másik special team feje fölött, hogy az egyenesen a dunaújvárosi pálya végét jelző futballkapuba szállt; az európai futballhoz használt kapufák közé. Gól! – kiáltott fel önkéntelenül mindenki, s pár másodpercig csak mosolygó arcokat lehetett látni miskolci oldalon.
Mondani sem kell, a futball amerikai változatában az ilyen „akció” pontot nem ér, s a pontszerzés semmilyen más módon sem akart összejönni a vendégeknek. Sőt, egy újabb elakadó drive zárásaként ugyan jó messzire szállt a punt, majdnem a goal line-ig, hiába ért oda a visszahordó közelébe az elkapás pillanatában két Steelers-védő is, néhány testcsel, jól special team-munka, és a returner máris a vendégtérfélen robogott a túloldali gólvonal felé, megállíthatatlanul. Csak azért nem lett (érvényes) touchdown a dologból, mert a köztes időben, a pálya közepén valahol olyan szabálytalanságot láttak a bírók, ami érvénytelenítette a play második, érdemi részét; 40-ről jöhetett a Gorillaz, maradt, még mindig, a 7-0-ás állás.
Egészen a negyedik negyedig. Addigra a hazaiak már egész üzemszerűen „darálták” mind sematikusabb támadójátékukat, folyton négyszeri kísérletekkel, amik egytől egyig (belső) futásnak bizonyultak – ám a kiszámítható manőverekre sem volt adekvát válasza az Acélosoknak, valahol mindig támadt annyi lyuk a falon, hogy három-négy yardot érően át lehessen férni rajta. Így következett el a mérkőzés döntő drive-ja, amely során a Dunaújváros klasszikus módon végigvitte a labdát egész a red zone-ig, ott pedig végül már csak 4 yardról kellett betörni a gólterületre. Ez Gyömrei Gergő FB főszereplésével sikerült is, a másodszor is pontos extrarúgás által 14-0-ra alakult az eredmény, ami a pálya széléről is érzékelhetően jelezte: a derbi eldőlt, az Acélcsapatban ha lelkileg lenne is erő megkísérelni a fordítást, idő és fizikai erő már aligha, a Gorilláknak pedig eszük ágában sem lehet innen kiengedni a kezükből a győzelmet. Az utolsó másodpercekre a már nem oszt, nem szoroz kategóriába eső field goal jutott (07-0), majd a következő másodpercre a záró sípszó.
A nem túlzottan látványos, de a szemtanúk általános vélekedése szerint színvonalas küzdelmet hozó találkozó krónikájához egy különös, viszont mindkét résztvevőre nézve igen kedvező tény tartozik még: a játékvezetők utólagos elmondása szerint a sportág magyarországi történetében (nyilván a hivatalos bajnokikat beleértve) nem volt még annyira sportszerű mérkőzés, ahol a két csapat mindösszesen csak 60 yardnyi büntetést érően szabálytalankodott volna. Miskolci szemmel-szívvel tegyük hozzá: ebben a műfajban a Steelers 25-35-ös fölényt mutathatott fel.
A Steelers-védelem keményen ellenállt a rohamoknak
A mérkőzés előtt még esőre álló idő volt, de a kezdésre kisütött a nap, így a kilátogató szurkolók kellemes időben tekinthették meg az összecsapást. A Miskolcnak mindenképpen nyernie kellett a rájátszásba jutáshoz, míg a Gorillaz győzelmével második helyen juttatta volna be az Újpest Bulldogs csapatát.
Az első támadássorozatot a miskolciak kezdhették, melyet Balyi László LB zárt rövidre egy vendég-passz lehúzásával. A jó mezőnypozíciót nem tudta pontokra váltani a Gorillák offense, 10 yardra az endzone-tól nem sikerült a 4. kísérletből first downt csinálni, következett ismét a vendég csapat. A hazai védelem ezen a napon szinte semmit sem engedett a Steelersnek, alig értek el first downt a mérkőzésen. Látványosan feljavult a passz elleni védekezés is, melynek ékes bizonyítéka a következő drive során szerzett interception és az abból visszahordott TD. A vendég irányító passzába Balyi László ütött bele, a felpattanó labdát Forgács Krisztián LB szedte össze a levegőben és 15 yardot futva meg sem állt vele az end zone-ig. Az extrarúgás sikeres volt, 7-0.
Ez akár meg is nyugtathatta volna a Gorillák támadóit, de a nagyon kemény és felkészült vendégvédők nem hagyták őket kibontakozni. A szélső és a belső futásokat igyaránt jól megfogták, így az első félidőben a hazaiak is rendre átadták a támadás jogát. Hiába a sok védelem által kiharcolt jó mezőnypozíció, nem sikerült növelni a különbséget. Rendre hiányzott néhány yard, olykor pár centi az újabb first downhoz. Az első félidőben már nem történt említésre méltó esemény, kőkemény küzdelem folyt a pálya középső részén, a miskolci támadások nem jelentettek semmilyen veszélyt a Gorillákra nézve.
A második félidő a Steelers kickoffjával kezdődött, a pattogó labdát némi habozás után Tóth János WR vette magához, aki, ha már nála volt a játékszer, átvágott a pálya túlsó felére és lefutva a komplett vendégcsapatot az endzone-ig jutott. A dolog szépséghibája, hogy block in the back miatt a 80 yardos visszahordást visszafújták a játékvezetők. A Gorillák offense-e kezdett magára találni, egyre több first downt ért el, de feltörni nem sikerült a Steelers védelmét. A Miskolc támadói továbbra is szenvedtek, említésre méltót ebben a félidőben sem tudtak felmutatni. Teljesen bedarálta futásaikat a kemény hazai védelem, a passzoknál pedig a secondary is rendre megelőzte az elkapókat. A Gorillák támadói az utolsó negyedben szinte teljesen feladták a széleken történő futásokat, Grátz Vilmos a totális erőfutball mellett döntött, végig wishbone formációból támadták a backek a belső lyukakat. A záró negyedben a szerencse is segített olykor a hazaiakon, az első félidővel ellentétben ha csak centikkel is, de rendre elérte a csapat a first downokat. Sikerült field goal pozíciót kiharcolni, de a rúgás kimaradt. A következő drive-ban, ha könnyen nem is, de végül megtörték a támadók a vendégvédelmet, minden yardért vért izzadva, hosszú drive után Gyömrei Gergő FB szerzett 4 yardos futott TD-t. Az extrarúgás sikeres volt, 14-0.
A miskolciak még megpróbáltak passzokkal előre jutni, de Helényi Árpád LB interceptionje után újra a hazaiak jöhettek. A Gorillák irányítót cseréltek, Pokornyi Balázs előbb a mérkőzés egyetlen sikeres passzát dobta Fridrich Tamásnak, majd maga futott 5 yardot a labdával. Végül egy spike után a mérkőzés utolsó másodpercében Fridrich Tamás rúgott sikeres field goalt 20 yard-ról, beállítva ezzel a 17-0-s végeredményt.
A közönségszórakoztató játékkal ezúttal adós maradt a Gorillaz, de a 4-0-s alapszakasz után még lesz idő a hibákat kijavítani. A dunaújvárosi defense 4 mérkőzésen összesen 7 pontot kapott, ami a legjobb teljesítmény volt a másodosztály alapszakaszában, így egy rivális támadósor sem vághat neki nagy reményekkel az elkövetkező mérkőzéseknek. A biztos győzelmekhez azonban a támadóknak is vissza kell találniuk az előző meccseken mutatott formához, így bizonyára nem fognak unatkozni a fiúk a következő két hétben az edzések alatt.
A rájátszásban az első ellenfél a másik keleti csoport második helyezettje, a Debrecen Gladiators lesz, mely tavaly még az első osztályban szerepelt. Kemény mérkőzés várható június 21-én Dunaújvárosban, de ha a Gorillaz-védelem a mai formáját hozza, nem lehet esélye a hajdúsági csapatnak. A rájátszásban egy mérkőzésen dől el a továbbjutás, így nincs hibázásra lehetőség. A cél nem lehet más, csak a döntőbe jutás, amihez két mérkőzést kell megnyerni a rájátszásban, ráadásul mindkettőt hazai pályán játszhatja az újvárosi csapat. Remélhetőleg sok néző lesz kíváncsi az összecsapásokra és idén a Gorillák csapata beírja magát a sportág hazai történetébe.
