Az alkotások zenetörténeti érdekessége, hogy Ximénez az Európában elterjedt öthúros hangszerre komponált, míg Laporta a Spanyolországban honos öthúrú gitárra. Egy gitáriskolában megjelent megjegyzés szerint a kor divatos szerzői, Haydn és Pleyel nem mertek gitárkvartettet írni, csupán kísérőszólamokat bíztak a gitárra, mert nem ismerték elég jól a hangszert. Ximénez és Laporta alkotásait azonban érzékeny egyensúly jellemzi, amelyben a gitár hol concertáló, hol kísérőszerepet tölt be.