Horváth László klarinétművész vonzódik a ritkaságokhoz, a hazai klarinétos szakma csodájára jár hatalmas kottatárának. Pályafutásának eddigi több mint negyven évéből több mint harmincat a Magyar Állami Hangversenyzenekar szólóklarinétosaként töltött el, de már ezen időszak alatt is elévülhetetlen érdemeket szerzett a hangszer szólórepertoárjának feltérképezésében Magyarországon. Számos érdekes felvétele között a legújabb egy finn Beethoven-kortárs, Bernhard Henrik Crusell alkotásaiból készült. Ennek kapcsán beszélgettünk vele.
Bernhard Henrik Crusell (1775–1838) finn születésű klarinétművész és zeneszerző, a klasszicizmus és a kora romantika határán alkotott. Megelőlegezi a későbbi finn zene megteremtője, Jean Sibelius munkásságát?
Csak annyiban nevezhető Sibelius elődjének, hogy finn. Egyéb műveiben svéd és finn népzenei elemeket is használ, de Crusell számomra elsősorban klarinétos, aki jelentős hangszeres művész, jó zeneszerző – és európai. Sajátos, egyéni hangja van, műveit egyaránt élvezetes játszani és hallgatni.
Hogyan talált rá klarinétnégyeseire? Jellemző önre a különlegességek keresése?
Nem szerénytelenség, ha azt mondom: Magyarországon én játszottam el elsőként a klarinétirodalom nagy műveit, számos magyarországi bemutató fűződik a nevemhez. Mindig kerestem az újdonságokat, a kottákat, a különleges, az ismeretlenség homályába veszett alkotásokat, sok pénzt áldoztam e szenvedélyemre. Szerencsém volt, hogy a többi klarinétos nem igazán érdeklődött a ritkaságok iránt, nekem pedig harcolnom kellett, hogy az akkori Hungaroton egyáltalán foglalkoztasson. Néhány évvel az után, hogy 1965-ben, húszévesen, másodéves zeneakadémistaként bekerültem a Nemzetközi Klarinétverseny döntőjébe, ösztöndíjasként szerződtetett az Állami Hangversenyzenekar. 1968-ban én kértem próbajátékot, akkor lettem szólóklarinétos Ferencsik János zenekarában, és ezért kaptam 1969-ben nyolchónapos franciaországi ösztöndíjat. Megdöbbentő volt számomra, hogy vörös diplomával a zsebemben, szólóklarinétosként, Párizsban hallottam először Olivier Messiaen nevét. Megvásároltam a Kvartett az idő végezetére (Quatuor pour la fin du temps) kottáját; évekig házaltam, amíg a Filharmónia és a Rádió végre elfogadta és műsorra tűzte ezt a csodaművet.
Milyen alkotásokat mutatott be Magyarországon?
Például az amerikai Aaron Copland Concertóját (a szerző vezényletével 1973-ban), Nielsen Klarinétversenyét számos alkalommal műsorra tűztem. A teljesség igénye nélkül említem még meg Seiber Mátyás Concertinóját, Wolf Péter Concerto in D’ecent című alkotását, Oláh Tibor, Durkó Zsolt, valamint japán és francia zeneszerzők műveit. Veress Sándor Klarinétversenye döbbenetes hatással volt rám; svájci tanítványa, a világhírű oboaművész, Heinz Holliger hívta fel rá a figyelmemet. A szerző persona non grata volt a saját hazájában, és én „hoztam őt haza” – erre büszke vagyok. A XX. század eme, szerintem legjelentősebb klarinétversenyét bemutattam Magyarországon, állandóan műsoron tartom, és kétszer is lemezre játszottam. Már tizenkét alkalommal rendeztem meg szülővárosomban, Kőszegen a Lajtha László Nemzetközi Zenei Kurzus és Fesztivált, amelynek középpontjában magyar és francia zeneszerzők műveivel foglalkoztunk, így Veress Sándor művészetével is. Takács Jenő barátsága nagyon fontos volt számomra. A zenetörténet legmagasabb kort megért zeneszerzője is felfedezésre várt hazájában. Minden esztendőben megtisztelte jelenlétével a fesztivált. Remélem, tudom folytatni ezt a hagyományt a jövőben is, már Takács Jenő Nemzetközi Zenei Kurzus és Fesztivál – Kőszeg elnevezéssel.
A Trio Dumas közreműködésével vette lemezre Crusell kvartettjeit. Nem okozott nehézséget, hogy fiatalokkal kellett együtt dolgoznia, akiknek más lehet a felfogása egyes zenékről?
Először 2007 decemberében hallottam őket a Bartók Emlékházban – akkor döntöttem úgy, hogy Athas, Portos és Aramis mellé szegődök, mint az „öreg D’Artagnan” Kőszegről. Ez volt az első munkánk, felhőtlen felkészülési időszakkal, sok kellemes együttléttel. Közösen alakítottuk ki a hangzó anyagot, tiszteletben tartva egymás véleményét. A magam módján igyekszem támogatni elismertségüket, mert pályájuk kezdetén vannak, tehetségesek, és nagy jövőt jósolok nekik. Ha már a fiataloknál tartunk: magyarságom mellett a hangszereim és a tanítványaim jelentik a legtöbbet számomra. Több generációt neveltem fel és „fertőztem meg” az igényességgel, a klarinét szeretetével, a zene iránti alázattal. Nekem sem volt könnyű az indulás: a hermetikusan elzárt Kőszegről nem kis lemaradással kerültem be a győri Zeneművészeti Szakközépiskolába. Nagyon sok fehér folt volt akkor számomra a zeneirodalomban, a kultúrában; eleinte ki is nevettek szerencsésebb osztálytársaim, de hamarosan kiderült, hogy nagy akaratom és kitartásom van. (1964-ben csak engem vettek fel a Zeneakadémiára, Balassa György osztályába.)
Korábbi Hungaroton-lemezein XX. századi magyar zeneszerzők művei és régebbi klarinétzenék egyaránt szerepelnek. Hosszú pályája alatt sokat tett a hangszer repertoárjának bővítéséért. Mennyire feltérképezett ma ez a repertoár? Vannak-e feltáratlan területek?
Feltáratlan területek mindig is lesznek, de elmondhatom: a Hungarotonnal karöltve sokat tettem azért, hogy ezek száma csökkenjen. A Hungarotonnál még LP-n jelentek meg – XVIII. századi klarinétversenyek címmel – Molter, Johann és Carl Stamitz versenyművei, majd a világon elsőként Molter mind az öt klarinétversenyét felvettem a The Birth of the Clarinetto (A klarinét születése) című albumra, amelyen az akkor fiatal Erkel Ferenc Kamarazenekar kísért. (Ez a kiadvány rendkívül jó kritikát kapott a nemzetközi piacon.) A Crusell-lemez előtt XX. századi klarinétzenét rögzítettem (Seiber, Lutosławski, Bartók, Oláh Tibor és Durkó Zsolt műveivel), majd következett a Clarinetto all’ungherese, amelyen Weiner Leó, Szervánszky Endre, Hajdú Mihály és Veress Sándor versenyművei kaptak helyet.
További információk:
HUNGAROTON MOM PARK
1123 Budapest, Alkotás u. 53
Nyitvatartás: hétfőtől – vasárnapig 10-21 óráig
tel: 06-1-487-5680
Online vásárlás esetén látogasson el a www.fotexnet.hu oldalra
