A Miskolci Állatkert oktatóépülete előtti kis halastó környékén a vegetációs (tavasz-nyár, ősz eleje) időszakban felfedezhetők – a figyelmes és türelmes szem számára – ritka vagy védett vendégállatok.
Ilyenek pl. a víziászkák, szitakötők, a vizünkbe petéző erdei békák, a környező erdő lakóinak számító gyepi békák, a vízinövényeken pihenő levelibékák, a gyönyörű sárga-fekete foltos szalamandrák, a ritka vízirigók, néha vízisiklók.
Hivatalosan is bejelentjük az idei első meglelt tavaszhozókat: egy apró, 3 cm-es zöld levelibékát (Hyla arborea), aki a tó melletti teknős-külső kerítése tövében pihent a nedves fűben. Másik látogatónk egy foltos szalamadra (Salamandra salamandra), akit az állatkert egy nyugodtabb területére (nagy tó mögé) költöztetnek, hiszen nagy pocakján látszik, hogy lárváit már hamarosan világra hozza.
A foltos szalamandra különleges a kétéltűek között, hiszen elevenszülő: mozgásképes lárvákat hoz a világra. Már anyjuk testében lezajlik a lárvák fejlődésének nagy része a nyári – őszi hónapokban, és bár már érettek télre, ezt az időszakot is e védett helyen töltik. A lárvák lerakása tavasszal vagy nyáron történik éjjelente, patakokba, csermelyekbe A lerakás közben a nősténynek óvatosnak kell lenni, hiszen rossz úszó lévén el kell kerülnie a vízbeesést. Egy erősebb nőstény akár 70 db, 25-30 mm-es kopoltyús lárvát is lerak, melyek kb. 5 hónap múlva térnek át a szárazföldi életmódra.
Kalifa immár egy „háztartásban” feleségeivel
A Miskolci Állatkert régi lakójának számító Kalifa, a kétpúpú teve (Camelus bactrianus) csődör hetek óta szemezett kerítésen keresztül két fiatal tevekancával, Líviával és Kobival. Az összeszoktatási időszak rendkívül jól alakult, az állatok közötti szimpátia folyamatos erősödésének jeleit az állatkert dolgozói és látogatói is láthatták: érdeklődő és figyelemfelkeltő testtartások, szó szerinti „habzó” száj, az első csók, a csábítás vizelettel dúsított illatfelhői… Bízunk a természet törvényeiben, és reménykedünk az állatkert első tevecsikójában!
Gím-pedikűr
Az állatkerti életkörülmények – még a jó szándékú törekvések mellett is – eltérnek a természetes viszonyoktól. Így a táplálkozásból, élőhelyből, csoportviszonyokból adódnak a természetes populációban (a működő szelekció miatt) nem is tapasztalható helyzetek, problémák, betegségek. A patás állatok körében ilyen lehet a pata túlnövése, kóros állapota – melyet kezelni kell, mert ez sokszor gyulladást, fertőzési lehetőséget, vagy egyszerűen fájdalmat okoz az állatnak. A körmölés háziállat vagy szelídebb egyed esetében egyszerűbb, bár Karcsi szamár is megdolgoztatta néha a gondozókat… Ha viszont nagytestű és nem kezes, eredetileg vadon élő fajoknál fordul elő ez a pataprobléma, akkor ezt csakis az állat kábítása mellett lehet orvosolni, amely azért mindig kockázatos – valljuk be. Gímszarvas (Cervus elaphus) csapatunk bikáját is altatópuskával kellett „meglőni”, és a kábult állatot immár a hagyományos módszerekkel körmölték meg dolgozóink. Az akció sikeres volt: a bika méltóságán kívül egyebe nem sérült, sőt a kezeléstől közérzete is javul..
