Kissé imbolyogva áll a vékony dongájú mester a létrán, s hamisan fütyörészik. Engem persze a frász környékez, hogy mikor vet egy salto mortale-t a majd négy méteres magasságból. De Ő – látszólag – biztosan fogja az ecsetet, s lépdel tovább a szédítő magasságban, a hatalmas kétágú létrával együtt. Ugye ismerős a jelenet?
Valami apróság miatt, nekem is föl kell lépnem a létrára, s amikor végre nagy nehezen megtalálom az egyensúlyomat, és lenézek, már biztos vagyok benne, hogy ha nekem is ilyen magaslati száraz, poros, levegőn kellene a pemzlit húzgálnom a falon, napi nyolc órában, előbb-utóbb Én is meghúznám néha az üveget.
No, de félre a viccet, csak gondolom ezt, persze nem mondom, mert úgy vagyok vele, mint sokan, hogy ha valami szakembert keresek, elsődleges szempont, s kikötés, hogy ne igyon.
Sokszor sajnos fontosabbnak tartjuk a józanságot, mint a jó referenciát. Pedig már megtapasztaltuk mi is a közelmúltban, hogy a nálunk munkálkodó kőműves és burkoló nem ivott ugyan, de olyan „gány” munkát végeztek, hogy párját ritkítja. Ha ránézek a burkolatokra, vagy a köztük lévő fugákra, bizony szeretnék néha sírva fakadni. S Ők még csak nem is valami gyorstalpalón tanulták a szakmát három hónap alatt, hanem rendes szakmunkásképzőben, s már „huszonév” óta űzik is a mesterséget. Mert ugye azt nem kell mondanom, hogy már nem bontatjuk vissza velük a rosszul felhúzott falat, a hullámosan, csúnyán lerakott burkolatot, és nem fizettetjük meg velük a tönkretett füvet, fát, virágágyást, mert örülünk, ha kívül tudjuk Őket a kerítésen. Ezzel aztán csak tovább görgetjük a problémát, mert sohasem tanulják meg, hogy csak a rendesen elvégzett munkáért jár a kialkudott bér. Ők úgy vannak vele, a megrendelő eszi, nem eszi, nem kap mást…
Abban is biztos vagyok, hogy ezekkel a gondokkal nem csupán én küszködök. Mi sem bizonyítja jobban, hogy az ismerősök között, már szinte mindenki saját kivitelezésben próbálja megoldani a festeni, burkolni valót, hogy legalább a méreg és a bosszankodás elkerüljön bennünket a pénzünkért. Erre úgy tűnik néhány vállalkozó – a csökkenő megrendelés miatt – már rádöbbent, s az alábbi reklámmal lepte meg a megrendelőket: „A”négyes papírlap, postaládába kézbesítve, rajta mindenféle szakipari,- az alapoktól, az ablakokon, a kerítésen át a tetőig – s egyéb házkörüli munka elvégzése felsorolva, olcsótól a drágábbig, s mindez a megrendelő pénztárcájának, lehetőségeinek megfelelően. Mégis nem ez, ami megragadott a leírtakban, hanem a kiemelt mondatok. Szó szerint: Olcsó árak! Szakszerű munkavégzés! Nem italozó- becsületes szakemberek!
Ez már igen…, végre talán találtatott!?
Orosz B. Erika
