Sátoraljaújhelyen 1889-ben alapították a vágóhidat, amely mellé időközben feldolgozóüzemet is építettek. A második világháború után az üzem az államosítás és központosítás jegyében a miskolci székhelyű Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat telephelye lett.
Ebben az időszakban a sátoraljaújhelyi üzemegység elsősorban a szárazáruk és lóhúsból készült termékek-gyártására specializálódott.
A Zemplén-Hús Kft. 1991-ben alakult és azóta is eredményesen működteti az üzemet.
Hollár János, mindössze két éve vezeti a 120 esztendeje alapított céget, ahol jelenleg negyven embernek adnak munkát, s amely 2005-től az Invest Trade cégcsoport tagja. Arról is beszélgettünk vele, hogy milyen szerepet tölt be a Zemplén Hús Kft. a hazai húspiacon…
-A fejlett technológiára és évszázados gyártási kultúrára alapozva a kilencvenes évek megváltozott piaci körülményei között a cég sikeresen növelte piacainak méretét mind távolabbi és szélesebb vásárló közönséghez juttatva el kiváló minőségű termékeit. A hazai húspiac évi 300 milliárd forintos, ebből a mi tavalyi forgalmunk közel 1 milliárd forint volt. Van viszont, amit csak mi gyártunk, ez a közkedvelt lókolbász. Én magam is ezt szeretem a legjobban a sok kiváló termékünk közül.
– Mekkora a termékskála?
– Állandó jelleggel 28 féle termékünk van, persze különböző kiszerelésben. A szárazáru a húzótermék, mintegy 50 százaléka a termékeinknek. Ezek klasszikus füstöléssel készülnek, kemény fát hozunk hozzá a Zemplén-hegységből. Gyártunk természetesen vörös- és pácos árut is, hogy bővítsük a szortimentet. Most Húsvét előtt pedig egy prémium kategóriájú pácolt termékkel jöttünk ki a piacra, ez a tojással töltött pácolt tarja, -karaj. Nagyon finom, és látványos is, ráadásul megkönnyíti a háziasszonyok dolgát, valamint exkluzívvá tesz a hidegtálakat.
– Az Európai Unióhoz történt csatlakozás jegyében jelentős beruházásokkal korszerűsítettük az üzemet. Most is van korszerűsítés?
– Nem az uniós csatlakozás volt a fő szempont, hiszen a hazai élelmiszeriparra vonatkozó szabályozásunk mindig is szigorúbb volt, mint az Európai Unióban. Inkább a korszerűsítés, mindig azért történt, hogy egyre jobb termékek készüljenek, s azok mind korszerűbb körülmények között. Így tavaly egy 120 ezer eurós pácoló gépsort vásároltunk, s majd időszerű lesz a hűtőrendszer cseréje is.
– Ezekre tudnak pályázni?
– Sajnos nem. Az EU 2007-től nem ad lehetőséget az élelmiszeriparnak a pályázatokra. Minden fejlesztés saját erőforrásból történik.
– Sok gyártó panaszkodik, hogy kiszolgáltatottak a láncoknak. Önök most saját bolthálózat fejlesztésén gondolkodnak. Ez lehet az indok, kikerülni a multikat?
– Minden lehetőségre szükségünk van, hogy közelebb kerüljünk a vevőkhöz, hiszen ebből élünk, úgyhogy nem ez a legfőbb indok, hanem hogy több lábon kell állnunk. Bár tavaly megfordult már a tendencia, s nem növekedett a láncok értékesítése a kiskerrel szemben, de mi ott is maradunk. Inkább az a célunk, hogy a saját hálózatunkban az árrés, amelyet 30 százalékban a nagyker, 30 százalékban pedig a kisker fölöz le, nálunk maradjon. Ebben az évben Miskolcon a Vásárcsarnokban, és Sárospatakon a Profiban nyitunk saját üzletet. Aztán a további lépések az erőforrásainktól függnek, hiszen párhuzamosan mindig kell cégen belül is fejlesztenünk, s ebben csak a cégcsoportunktól várhatunk segítséget, mint eddig is.
