” Gagybátorban és Sárospatakon, Miskolcon és Hodászon a Kárpát-medence
sok-sok csillagos tornyában húzzák most a harangot : Béres Ferenctől búcsúznak.
A magyar ének, a magyar dal fejedelmétől, aki hangjával, énekeivel egybekötötte a világ különböző tájaira szakadt magyarságot, s megszólaltatta a teljes magyar történelmet. „
Czine Mihály a fenti szavakkal búcsúztatta az 1996. július 19-i temetésen Béres Ferenc énekművészt. Majd így folytatta :.. ” Béres Ferenc egész életében a magyar énekkultúrát szolgálta… Nemcsak a történelmi éneket, nemcsak a népdalt,
nemcsak a virágéneket, nemcsak a kuruc dalokat, de a teljes, az egyetemes magyar énekkultúrát”
Béres Ferenc 1922 .december 3-án Gagybátorban ,a csereháti kis faluban, Abauj-Torna vármegyében született. Az elemi iskolát szülőfalujában, a szakközépiskolát Miskolcon, a Református Főgimnáziumot Sárospatakon végezte. Majd a Pázmány Péter Tudományegyetemen néprajzot és újkori művészettörténetet hallgatott.
1945 szeptemberében Budapestre költözött, és az akkor alakult Petőfi-kollégiumban lakott. Beilleszkedett a népi kollégisták életébe, otthonra talált és megalapította a Népi Együttesek Művészeti Kollégiumát. A Honvéd Együttes első csoportja – amely később a Magyar Néphadsereg művészegyüttese – 1948. október 1-jével kezdte meg működését.
Béres Ferenc, az alapító – énekes és népi hangszeres szólistája lett az együttesnek. Haláláig az Országos Filharmónia magánénekese. Az énekművész hosszú pályáján több, mint tízezer hangversenyt adott Nyugat-Európában, Ausztráliában és Új-Zélandon. A szigetországban négy hónapon keresztül 120 hangversenyen énekelt. Kanadába, Észak-Amerikába és Japánba vitte a magyar dalokat, járt a környező országokban. Erdélyben 1991-92-ben 65 jótékony célú hangversenyt adott. Finnországban – ezt már a művész önéletrajzából tudjuk – még 1948 júliusában a NÉKOSZ Együttes tagjaként 18 előadáson sikerrel szerepelt. Őszinte, testvéri fogadtatásban részesültek.
Béres Ferenc – ezt a feleség, Béres Ferencné Simig Erzsébet mondja – haláláig olthatatlan szeretetet és hálát érzett Sárospatak iránt.
1968-ban képzőművészeti – gyűjteményének, festmények, grafikák, plakettek, szobrok – érmék jelentős részét a Sárospataki Képtárnak adományozta. Ő volt a 18. századi iskolaépületben létrejött képtár alapítója.
Egyháztörténeti gyűjteménye a Sárospataki Nagykönyvtárba került. Szorgalmazta Sárospatak várossá nyilvánítását és a művelődési ház létrehozását. A város vezetősége azzal fejezte ki a művész iránti megbecsülését, hogy 1968-ban elsőként őt tüntette ki díszpolgár címmel, a Sárospataki Kollégium Nagy Tanítványaként..
Az állam – többek között – a Liszt Ferenc-díj I.fokozatát, a Kiváló-és Érdemes Művész címet, a Magyar Köztársaság Tisztikeresztje kitüntetést adományozta művészetének elismeréseként. Béres Ferenc halálának tizedik évfordulóján 2006-ban Sárospatakon a Főgimnázium kertjében avatták fel a művész mellszobrát.
Béres Ferencnétől azt is megtudtuk, hogy a család, továbbá a művész testvére, Béres János 2006-ban a gimnázium részére alapítvány tett, amelyből a gimnázium egy-egy tehetséges diákot jutalmazhat. Itt jegyezzük meg, hogy Béres Ferenc szülőházára is került emléktábla.
2006-ban a művész életútját bemutató kiállítás nyílt Gagybátorban, majd a kollekció átkerült Krasznokvajdára. Ezekben a napokban a Református Egyház és a helyi önkormányzat szervezésében a környékbeli művészeti együttesek, továbbá a határon túlról érkezett hagyományőrző együttesek színvonalas műsorokkal tisztelegtek Béres Ferenc művészetének.
A krasznokvajdai körzeti iskola tisztelete jeléül a művész halála után 1998. május 20-án Béres Ferenc nevét vette fel. Az emléktáblát Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke avatta fel.
Béres Ferenc síremlékének avatására 1999. szeptember 24-én került sor a Farkasréti temető művészparcellájában. Eljött a művész nevét viselő krasznokvajdai körzeti iskola tanulóinak egy csoportja. A szertartást Hegyi Fürtös István ny.református lelkész tartotta.
Befejezésként álljon itt Keresztúry Dezső Béres Ferenchez írt hatsorosa :
” Ki a világot dallal járja, / nem törődött, élt hiába,/ ha nyomát a szél befújja,/
hű szívekben éled újra /: ne búcsúzz : úgyis itt leszel,/ dalodra a világ felel. „
