 |
Név: Jakubinyi László
|
| Az alapítványt 1999-ben hozta létre Lengyelné Kratkóczki Beáta, üzletasszony a HÚSDEPÓ Kft. tulajdonosa. Amikor az alapítás okáról kérdezem, mindössze annyit mond szerényen: nem is nekem, hanem a lányomnak köszönhető, – aki jó barátságba keveredett egy értelmileg sérült gyermekkel, aki a barátja lett – hogy tíz évvel ezelőtt úgy gondoltam, támogatni kell azokat a sérült embereket, akik nehezebben végzik az iskolát, akikkel a munkaadók nem számolnak, akik csak a családjukra számíthatnak. Jakubinyi Lászlóval egyezett a gondolkodásunk, s szerencsére a gondolatszemek termékeny talajra hullottak. Ennek tíz éve már, s azóta a nehéz gazdasági helyzet, a mindig változó szabályozás ellenére is sok sikert értek el. Azt szeretném kérni mindazoktól akik tudják, támogassák az alapítványt, akár adójuk 1 százalékával is. Adószám: 18432930-1-05 |
Tíz év mérlege: százezer forintból 500 millió forgalom az elmúlt öt évben, önkéntes dolgozókból 142 főállású munkatárs, négy és fél hektáros terület, háromszáz érintett család, aki segítséget kap. Ezek persze csak számok, de hogy micsoda munka, szervezés rejlik mögötte, arról Jakubinyi Lászlóval a Szimbiózis Alapítvány elnökével beszélgettem.
– Alapítványunk olyan peremhelyzetű sérült emberek oktatását, nevelését, társadalmi integrációját támogatja, akik jelenlegi helyzetükből önerőből képtelenek kikerülni, így a mi segítségünkre szorulnak. Mi olyan szakmai ágazatokban nyújtunk segítséget, mint a szociális ellátás, a foglalkoztatás, a rehabilitáció és a civil lét. Miskolcon három telephelyünk van. A Baráthegyen lévő majorság létrehozása több éve kezdődött el. 20 parcella egyenkénti „megszerzésével” és összevonásával alakult ki a ma közel 4,5 hektáros terület. A kiscsoportos 12 fős lakóotthonunkat 2009. január 1-én indítottuk, amely már a második intézményünkben, s ahol értelmi sérült, halmozottan fogyatékos és autista fiatal magas színvonalú szakmai ellátását és foglalkoztatását biztosítjuk. Ez a lakóotthon nagyon komfortos, saját fürdőszobával rendelkező egyágyas szobákban biztosítjuk a lakhatást. A zártkerti rész pedig lehetővé teszi mezőgazdasági elképzeléseink megvalósulását, valamint kapcsolódásaival további lehetőségeket jelent a jövőre nézve.
-Nagyon sok olyan termékük van, amit ha értékesítenének, több bevételre is szert tehetnének…
– Sokat dolgoztunk már ezen, hiszen a bevételeink jó része – tavaly 200 millió forint – pályázati forrásból van, s mi azért úgy szeretnénk a jövőnket építeni, hogy ezek hektikusságának ne legyünk kitéve. Ma még ez nem működik, sőt néha a pályázati önrészt is hitelekből finanszírozzuk. A rehabilitációs farm ugyan jelenleg multifunkcionális biogazdaságként működik, de áraink sajnos nem versenyképesek a hypermarketek áraival szemben. Így kialakult a saját belső piacunk amelynek közepén a „Szorgoskert” által működtetett konyha áll. Így kikerüljük a külső étkeztetést is, hiszen saját magunkat látjuk el. De nem is az a célunk, hanem, hogy az itt lakóknak, s a bejáró sérült emberek értelmes foglalatosságot, s olyan képzéseket nyújtsunk, amely segíti a beilleszkedésüket, s a mindennapi életüket. Így gyártunk térkövet, van asztalosműhelyünk, erdőgazdálkodásunk és parkgondozásunk, állattenyésztésünk és kertészetünk már hosszú múltra tekint vissza.
– Tulajdonképpen olyanok már, mint egy kis üzem, ennek bizony nem könnyű a működtetése.
– Főként úgy nem, hogy ebben az évben 1 millió forinttal kevesebb a normatív támogatás, mint tavaly volt. Ez azért is szomorú, hogy ilyesmivel sújtanak, mert például az egyházi fenntartású intézmények 1,7-szeres normatívát kapnak, mint mi, s nekünk még ezt is csökkentik. A sok-sok fejlesztést most egy kicsit vissza kell fognunk, s ebben a szűkös esztendőben a fenntarthatóság lesz a cél. Több nemzetközi szervezetnek is tagja vagyunk, ahonnan azért a szakmai tapasztalatok mellett, ötleteket is gyűjtünk a szerényebb időszakok átvészelésére.
– Azért, ha jól tudom, a fejlődés nem áll meg, hiszen szeretnének egy Erdei Iskolát létrehozni?
– Iskolakerti gyakorlati programunkat szeretnénk kibővíteni erdei iskolává. A sérült fiatalokat gyakorlati oktatóként szeretnénk majd bevonni a működésbe. A beüzemelés előkészítése gőzerővel folyik.
Ez egyébként többfunkciós dolog lenne:
– Turisztikai szolgáltatást nyújtana, azaz bárki igénybe veheti az ökoturisztikai specialitásokkal rendelkező majorságot
– Speciális táborközpont, mely egyidejűleg biztosítaná azt, hogy a családokat egy-két hétre tehermentesítsük, hiszen Ők 24 órás szolgálatba vannak a sérült gyermekeik mellett.
– Alternatív Erdei Iskola, amelynek célja a tanulók érdeklődésének felkeltése az élettelen és az élő természet, valamint a szűkebb és tágabb környezetük iránt. Képessé kell tenni a tanulókat az időbeni és térbeli tájékozódásra, a természet és a természetben bekövetkező változások megismerésére. A természet végtelen gazdagságával a tanulók érzelmi világának és esztétikai érzékenységének fejlesztésére nyílna lehetőség. Egyidejűleg fejlődik szociális érzékenységük is, hiszen együtt laknak és dolgoznak a sérült fiatalokkal. Vagyis az integráció megtapasztalható, és automatikussá válik.
Ezzel a programmal, még tovább növelnénk ismertségünket, s talán elismertségünket is.
-Tevékenységüket eddig már több kitüntetéssel is jutalmazták…
-Ez igaz. 2003-ban HOLCIM, 2004-ben pedig Jövőház díjat kaptunk, ugyanebben az évben az Év Civilszervezete Díjat is megkaptuk. Drámaterápiás programunkat OTP Fáy András díjjal jutalmazták, míg önkéntes szolgálatunkat az Ifjúság 2000-2006 projektiroda az Év legkiemelkedőbb projektjei I díjjal, azután tavaly megkaptuk az Esélyegyenlőségi és Miskolci Gyémántok Díjakat is. Amire viszont a legbüszkébbek vagyunk, hogy fejlesztéseinket már országszerte adaptálják. Az igazi öröm nem a kitüntetésekben van, hanem azokban az örömtől mosolygó szemekben, amit nap mint nap kapunk azoktól a fiataloktól akiknek sikerül bármit is véghezvinni, amire korábban esélyük sem volt.
