Mama! Hát ez mandala! – mondta Laura a nagymamának
A sajószentpéter Tölczéki Ferencné nem rendelkezik jó kézügyességgel, ezért körzőt, vonalzót használ a rajzoláshoz. Mintegy hat éve úgy gondolta, ábráit megtölti búzadarával. Akkor még nem tudta, hogy alkotásai a mandala kategóriába tartoznak, míg unokája, Laura nem közölte vele.
– Most már tudom, hogy tibeti és indiai vallási kultúrákhoz köthető amit csinálok, bár mitológiával soha nem foglalkoztam. Autodidakta módon kezdtem el a munkát, ami megnyugtatott, a kész mandalák között pedig hihetetlenül jól éreztem magam – meséli az alkotó.
Férje kiállításain is megjelentek a képei, Imregh Géza egyetemi tanár pedig tudatta vele: Európában egyedül ő készít búzadarából mandalát, méghozzá hét színben, a fehértől a négerbarnáig. Színezéket nem alkalmaz, a színeket pörköléssel éri el. Megtudta: ábrázolásai egy magába forduló ember önvallomása. A készítéshez A/4-es rajzlapot, tapétaragasztót és grízt használ, az ábrák pedig „maguktól” jönnek.
A mandala eredetileg a hindu és buddha hithez kötődött, és készül színezett kőzúzalékból, homokból, illetve magvakból. Alkotói a kör, négyzet és más sokszögek, amelyek együttese kiváló meditációs eszköz. A sárga szín barátságosságot és intelligenciát, a barna stabilitást és tudatos környezethez kötődést jelent. Így tudta meg Tölczéki Ferencné, hogy akaratán kívül készített magáról egy belső jellemzést.
Kovács I.