Beszélgetés Berki Lajossal, az Ózdi Cigány Kisebbségi Önkormányzat elnökével
Berki Lajos sok éve dolgozik a kisebbségi politikában. Az Ózdi Cigány Kisebbségi Önkormányzatnak 1998-tól a tagja, s azóta elnökhelyettes is. Aztán öt év elteltével, 2003-ban az elnöki székbe ült.
Elnökként elsődleges feladatom a polgármesteri hivatallal, a művelődési, oktatási és szociális szervekkel való kapcsolattartás. Azt szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy mindenkivel sikerült jó viszont kialakítanom, s ez talán annak is köszönhető, hogy a levelek, az ügyiratok gyártása helyett én a személyes megbeszélést tartom előbbre valónak a problémák megoldásánál, s ez a közvetlen kontaktus emberibbé teszi a hivatali viszonyaimat is.
S az ilyen személyes viszonyt az ügyfelekkel is gyakorolja?
Természetesen. Hiszem, hogy a konfliktusok megoldásánál is ez a legcélravezetőbb. Nemrégiben például a sajóvárkonyi iskolából hívtak, hogy a szülő megfenyegette a tanárt, s már három napja nem járatja iskolába a gyermekét. Felkerestem a családot, elbeszélgettem a szülőkkel, s sikerült a kedélyeket lecsillapítanom. Természetesen a munka során abban is következetes vagyok, hogy minden szigorúan törvényes keretek között történjen. A kisebbségi önkormányzatban is szükség volt egy szemléletváltozásra, amikor átvettem az elnöki szerepkört. Tudatosítani kellet: nem szabad felelőtlenül ígérni, különösen olyan kérdésekben, amelyek nyilvánvalóan nem tartoznak a kisebbségi önkormányzat kompetenciájába. Sajnos munkahelyet nem tudunk teremteni, s szociális segélyt sem adhatunk. S ami a legfontosabb, a képviselőinknek példát kell mutatniuk, olyan életvitellel, amit a kisebbségi és a többségi társadalom is megbecsül. Szerencsére ezzel nincs is semmi baj.
Érték-e már atrocitások a munkája során?
Talán egyszer fenyegettek meg. Tudni kell, hogy én vagyok a közmunka program vezetője is a városban. Ez a civil foglalkozásom. Előfordult, hogy 100 főt vehettem fel egy adott időszakra, s betelt a létszám. Amikor egy fiatalember bejött hozzám, nem tudtam neki helyet biztosítani. Ő megfenyegetett, hogy megver, megszurkál. Másnap viszont újra felkeresett és bocsánatot kért. 42 éve dolgozom, leginkább romák között, de soha nem volt komolyabb problémám.
Vannak olyan települések, ahol a kisebbség már a többség. Ózdon mi a helyzet az arányokkal?
Városunkban a 39 ezer fős lakosságból 13 ezer roma származású. Öt általános iskolában a cigány tanulók aránya 80-90 százalék.
Ön szerint van ma Magyarországon etnikai konfliktus, s létezik cigánybűnözés?
Ez a kérdés főleg azóta van napirenden, amikor megtörtént Olaszliszkán, s nemrégiben Veszprémben a kézilabdásokkal a tragédia. Az eset a médiumok hatására végighullámzott az egész országon. Egyetértek azzal, hogy szigorúan meg kell büntetni az ilyen és ehhez hasonló bűnesetek elkövetőit, de nem az egész cigányságot. S, hogy cigánybűnözés létezik-e? Szerintem nem. Bűnözés és bűnözők vannak. Ózdon szerencsére nincs olyan nagy gond, kisebb nagyobb problémák előfordulnak, de komolyabb bűncselekmény nagyon ritkák. S olyankor is a céltalanul utcán kóborló fiatalok okozzák a legtöbb bajt. Az ő szüleiknek kellene határozottabb nevelési módszereket alkalmazni, jobban odafigyelni a gyerekekre, mert ellenkező esetben még nagyobb haragot váltunk ki a többségi társadalom tagjaiból. Azt azonban kijelenthetem: a 13 ezer cigányközül 2000-2500-al van baj, a többiek, a tős-gyökeres ózdi romák, akik a gyárban, a bányában dolgoztak, maguk is szégyellik, hogy ilyen emberekkel azonosítják őket. Sajnos, az általánosítás nagyon jellemző. Könnyen kimondják, ha valami rossz történik: „Na, már megint a cigányok…!”.
A cigányság köreiben ki tudna rendet tartani? Nem kellene újra visszaállítani a vajdarendszert?
Én a vajda rendszert nem ismerem, viszont magam is éltem olyan telepen, ahol 40-50 cigánycsalád élt együtt, s cigánybírót választottak. A cigánybíró példát mutatott, nagy élettapasztalattal, bölcsességgel rendelkezett, s még a többségi társadalom tagjai is tisztelték. Jöttek azonban a 70-es évek, amikor felsőbb utasításra fel kellett számolni a cigánytelepeket. A családok „C” kölcsönök segítségével építkeztek, a roma közösségek széthulltak. Nekem az a véleményem, hogy a bajokra az egyetlen gyógyír ma a foglalkoztatás lenne. A munka, a stabil egzisztenciális háttér sokakat visszaterelne a helyes útra.
Milyen Ózdon a közrend-közbiztonság a kisebbségi vezető szemével?
