Sztárportré-sorozatunk legújabb alanyának, Konkoly Balázs élete időről időre visszakanyarodik Miskolcra. Az idei évadban a Miskolci Nemzeti Színházban „A sevillai borbély” Bartolojaként láthatjuk Őt városunkban, ám kevesen tudják, hogy diplomáját is a borsodi megyeszékhelyen szerezte. A fiatal opera-operetténekest beszélgetésünkkor először arról faggattuk, hogy vajon honnan származnak az előadói ambíciói?
– A nagymamám volt a „tettes”, ha fogalmazhatok így, hiszen ő vitt el engem három éves koromban egy operaelőadásra, pont A sevillai borbélyra. Melis György alakította akkor Figarot, és úgy tűnik egy életre meghatározó élmény volt számomra az ő produkciója.
– Hol folytatta tanulmányait?
– A budapesti Kodály Zoltán Ének Zenei Általános Iskolába jártam, majd később a gimnáziumi éveim alatt volt egy nagyon kedves énektanárom, G. Horváth József, aki tulajdonképpen elindított a pályán. Az ő tanácsára jelentkeztem a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolába, ahol elvégeztem négy évet. Ezután következett a Zeneakadémia, majd a diplomámat itt, Miskolcon szereztem, Kovács Brigitta növendékeként a Bartók Béla Zeneművészeti Intézetben. Emellett meg szeretném még említeni Bán Melittát, aki korrepetitorom és zongoratanárom is volt. Jelenleg Bikfalvy Júliánál tanulok, és Bécsi Gizi segít a szerepek elsajátításában.
– Ezután sokévnyi szünet következett…
– Így igaz, teljesen kimaradt az éneklés az életemből. Persze irtózatosan hiányzott az éneklés, így amikor Hajdu András barátom és kiváló tenorista kollégám elhívott a Honvéd Férfikarba, nem sokat haboztam. Remek hat évet töltöttem el ott, és rengeteget tanultam, fontos tapasztalatokat is szereztem. Ez alatt az idő alatt már énekeltem a Szegedi Nemzeti Színházban is kisebb szerepeket. Ekkor következett a nagy ugrás: elmentem a Budapesti Operettszínházba meghallgatásra, és meg is kaptam Frank, a fogházigazgató szerepét.
– Gondolom nem volt egyszerű a kezdeti időszak…
– Igen, hiszen másfél-két hónap alatt németül és magyarul is meg kellett tanulnom a szerepet. Előbbiben nagy segítségemre volt a feleségem, aki anyanyelvi szinten beszéli ezt a nyelvet. Első beállásomra is külföldön, Baden-Badenben, németül került sor.
– Kiket tart a példaképének?
– Elsősorban talán a már korábban említett Melis Györgyöt nevezném meg, de Bessenyei Ferencről sem szabad elfeledkeznem, akit amellett, hogy sokszor láthattam színpadon, volt szerencsém személyesen is ismerni. Emellett például most, A sevillai borbélyban fantasztikus együtt dolgozni azzal a Kováts Kolossal, akire szintén sok éve felnézek. Nagyon nagy dolog számomra az, hogy vele egy színpadon énekelhetek.
– Míg korábban csak vendégművészként szerepelt ott, az idei évadtól már az Operettszínház társulatának tagja. Milyen változást jelentett ez önnek?
-Remek érzés egy ilyen fantasztikus helyen tagnak lenni. Büszke vagyok rá, hogy immár az én fényképem is látható az előcsarnokban a színház nagy művészei mellett.
– A ma már kéttagozatú Budapesti Operettszínház musical-csapata meglehetősen felkapott mostanság. Önök, „operettesek”, éreznek ebből valamit?
Számomra kevésbé érzékelhető ez a kéttagozatúság, mert musicalben is énekelhetek, ahogyan jó pár kollégám is így van ezzel. Persze elsőre szokatlan volt, hogy a Szentivánéji álom premierjét követően rengetegen vártak ránk a művészbejárónál, és még tőlem is kértek aláírást.
– Ha már szóba került: az idei évadban megkapta a Szentivánéji álom worldmusical Orrondijának szerepét. Korábban játszott már musicalekben?
– Még a konzervatóriumi évek alatt voltam kórustag néhány főiskolai előadásban, de ezeket nem számítva ez az első musicalszerepem.
– Okoz-e önnek nehézséget ez az önnek talán szokatlan műfaj?
– Orrondi nem énekel sokat, így hangi jellegű problémáim nem voltak, bár meg kellett szoknom a mikroport használatát.
– És idén került ide is, Bartoloként. Hogy zajlott A sevillai borbély próbafolyamata?
– Nagy izgalommal vártam ezt az időszakot, és nem csalódtam, hiszen remek hangulatú társulat az itteni is, és nagy élmény volt Halasi Imre direktor úrral és Váradi Katalin karmesterasszonnyal együtt dolgozni.
– Mivel foglalkozik szabadidejében?
– A lehető legtöbb időt igyekszem a családommal -két lányommal, Lucával és Kittivel- tölteni, emellett ha tehetem, kertészkedem, ami igazi kikapcsolódást nyújt számomra.
– Az Ön szerepköre (komikus figurák) általában nagy lehetőséget rejt magában improvizáció terén. Szokott ezzel élni?
– Igyekszem. Amikor már úgy érzem, hogy sikerült teljesen elsajátítanom egy-egy karaktert, elkezdek gondolkodni azon, hogy min lehetne még tökéletesíteni egy kicsit. Sokszor munkálkodik bennem a színpadon egy kis ördög, ami például még tréfásabbá próbál tenni egy-egy figurát – persze a jó ízlés határain, és a rendező gondolatain belül.
– A legtöbbször többen is játszanak egy-egy szerepet. Hogy érzi, van ilyenkor rivalizálás?
– Úgy gondolom, hogy az egészséges „versengés” természetesen megvan, ám Budapesten három szerepemben is Faragó András a váltóm, és egy ilyen nagyszerű színésztől leginkább csak tanulni, lesni lehet. Örülök, ha sikerül hasonló szintre jutnom egy-egy karakterrel, mint neki – plusz beletenni egy kis Konkoly Balázst is. Az itteni váltómmal, Kertész Andrással pedig kiválóan tudtunk együttműködni, úgy gondolom sokat segítettünk egymásnak.
– Vannak szerepálmai?
– Nagyon sok buffo szerep és figura van még, amit szeretnék elénekelni és megformázni. De nagyon szívesen kipróbálnám magam a jövőben egy-egy drámai vagy „komolyabb” szerepben is. Sőt, prózai feladatokat is szívesen vállalnék…
