Nils Bohlin. Tegye fel a kezét, akinek mond ez a név valamit!
Valószínűleg sokkal kevesebben lesznek, mint azok, akiknek George W. Bush neve ismerős. Pedig az Egyesült Államok legutóbbi elnökével ellentétben Bohlin nem indított háborúkat mondvacsinált indokokkal, hanem emberi életeket mentett. Ráadásul nagyipari mértékben. Természetesen nem úgy, mint a képregényhős Superman, hanem egy találmányának segítségével.
Minden bizonnyal még legalább ennyiét megmenthette volna, ha az autósok, utasok egy része nem érezni koloncnak a bekapcsolt biztonsági övet. Tipikus példája az emberi korlátoltságnak az Egyesült Államokban élők hozzáállása: őket ugye ne szabályozzák semmiben, nehogy sérüljenek a szabadságjogaik. Az kevésbé érdekelte őket, hogy viszonylag gyorsan halnak, mert a többtonnás, alvázas amerikai vasak lassulása a betonkockáéhoz volt hasonlatos. Ezért expressz sebességgel hagyták el a járművet a szélvédőn keresztül, vagy gyógyították sikeresen a testükbe a kormányt.
Akkor sem nagyon voltak hajlandóak változtatni a szokásaikon, amikor megjelentek a légzsákok. Ezért készültek azok európai és amerikai norma szerint. Utóbbiak majd’ kétszer akkora méretűek voltak azt megakadályozandó, hogy az öv nélküli sofőr, vagy utas elszálljon a szélvédőig, vagy a légzsákról lecsúszva megfejelje a műszerfalat.
Érdemes lenne belátni, hogy az öv mindenképpen szükséges. Légzsákos autóhoz is. Mert elég kellemetlen lehet, amikor a programozottan működő védelmi rendszer ellenére az ember arca akkor csapódik a légzsákba, amikor még nem kéne.
Hazánkban sem jobb a helyzet. Még mindig nagy számban látni olyanokat, akik nem kapcsolják be a hevedert, vagy egyszerűen az ülés háta mögött vezetik át. Akik pedig igazán találékonyak, kikerülhetik a modern autók átkát – az öv bekötésére figyelmeztető hangjelzést –, egy övcsat beszerzésével.
Egy 2007-ben készült hazai felmérés szerint a városok határain belül a sofőrök mindössze 61%-a csatolja be az övet. A hiedelem szerint ott nem történhet nagy baj, hiszen alacsonyabb a sebesség, és „csak a szomszéd utcába megyek”.
Sohasem felejtem el, amit 1990 környékén olvastam egy azóta megszűnt autós magazinban. Egy külföldi házaspár látogatott fővárosunkba autóval. Éjszaka ismerkedtek a várossal, amikor eltűnt alóluk az út. Rendkívül alacsony sebességgel – mivel kerestek egy címet, ezért lassan haladtak – sikerült belehajtaniuk egy munkagödörbe, ami jó magyar szokásnak megfelelően nem volt kivilágítva. A feleség be volt kapcsolva, sérülések nélkül megúszta. A férj volt a sofőr, aki viszont nem használta az övet: a helyszínen életét vesztette. Úgy, hogy a kormány mindössze 5 centiméternyit mozdult el befelé!
Értelmetlen halálnak tartom, hisz egy mozdulat lett volna bekapcsolni.
Ezért csodálkozom, hogy mennyire kevesen használják manapság is. Ráadásul ezt evangelizálják a tévék is, amelyek – sajnos – ízlésformálóak. Mostanában sikerült belefutnom két zenei videóba is, ahol az énekesek vígan dalolászva feszítenek a kormány mögött sportautóikban; csak éppen az öv nincs bekapcsolva, nehogy összegyűrje a stylist által gondosan kiválasztott felsőruházatot…
