A legtöbben úgy vagyunk vele, hogy óhatatlanul összehasonlítjuk a hallott, vagy tapasztalt dolgokat, s levonjuk következtetéseinket. Olvasom a statisztikákat, hogy a Balatonon közel tizenöt százalékkal volt több belföldi és majd három százalékkal több külföldi vendég, mint az elmúlt év azonos időszakában. A hazai kedvelt idegenforgalmi célpontoknál sem volt ez másként. Ennek ellenére panaszkodnak a vendéglátósok: mondják, lehet, hogy több volt a vendég, de sokkal kevesebbet költöttek, mint korábban.
Ha meg akarjuk ennek fejteni az okát, hallgassuk meg, mit tapasztal itthon a magyar vendég! Általánosan azt, hogy a legtöbb helyen nem igazán keresik a kedvét, sőt kifejezetten rossz a szolgáltatás és a kiszolgálás. Tisztelet a kivételnek, hiszen akad azért jó példa is, csak ritkán! Itthon nyaraló barátaink tapasztalatai közül gyűjtöttem egy csokorra valót. – Jó hírű balatoni étteremben, ahová már sok éve járunk savanyú volt a húsleves. – Az étteremben alig voltunk, s két óra hosszát kellett várnunk a megrendelt ételre. – Híres balatoni csárdában, amikor a négyszemélyes tál tartalmáról érdeklődtünk a pincér nemes egyszerűséggel közölte: Különben itt nem szoktuk átb…ni a vendéget!!!, – A hortobágyi húsos – palacsintába büdös volt a meghatározhatatlan állagú hús. – A számlába megpróbálták belecsempészni az „évszámot” is. – A borkínálat szegényes volt, s a pincérnek fogalma sem volt róla, hogy melyik ételhez, milyen bort kell kínálni. – A szállodában nem tudtak programot ajánlani a környékre, pedig mint utóbb kiderült nagyon gazdag a kínálat.– A mellékhelyiségek piszkosak, büdösek voltak, a papír és a szappantartó üresen tátongott. – Amikor a külföldi vendég leült az asztalhoz, nem volt az étteremben egy felszolgáló sem, aki valamilyen nyelven meg tudott volna szólalni. – Este tízkor, ki sem szolgáltak bennünket, közölték már zár a konyha, noha az étterem éjfélig volt nyitva. – A recepciónál ki kellett nyitni a bőröndünket, hogy nem viszünk-e föl akár egy üveg kólát is, mert itt bármilyen italt csak helyben lehet kérni. Ez utóbbi három már miskolctapolcai tapasztalat. stb. stb.
Nesze neked sokszor emlegetett híres magyar vendéglátás, vendégszeretet?
Az utazási irodák felmérése szerint mi magyarok, ha külföldre megyünk leginkább az olasz, a spanyol, a görög és a török üdülőhelyeket részesítjük előnyben. Vajon miért? Mert bizony azt érezzük, hogy ott minden értünk, vagyis a vendégért történik, hogy mindenki a mi kedvünkbe akar járni, s bizony ez nem túlzás. Saját idei tapasztalatunk Kemerben. Mondjuk először is a legkisebb étteremben, sörözőben, üzletben, az alkalmazottak angolul, németül, és oroszul szólítják meg az embert, mosolyogva, nagyon kedvesen. Kínosan ügyelnek a pontos számolásra, akár török lírában, akár dollárban akár euróban szeretné a számlát a vendég kiegyenlíteni. Az ételeket mindig frissek, fantasztikus a tálalás. Ha érdeklődtünk arról, hogy mit tartalmaz az étlapon szereplő étel, – főként ha az valami helyi specialitás volt – rendkívül készségesen magyarázták el. A taxisok, buszsofőrök előzékenyek az utasokkal. A helyi utazási irodák, nagyon kedvező áron kínálják a környékbeli programokat, s folyamatosan szervezik rá a szállodákban a vendégeket. A mellékhelyiségek nagyon tiszták és jól felszereltek mindenhol.
Persze mindezért jóval többet költöttünk, vásároltunk, utaztunk, mint ahogy ezt egyébként tettük volna. Az ilyen vendégmarasztaló vendéglátásnak,s kínálatnak egyszerűen nem lehet ellenállni.
S akkor térjünk vissza az eredeti gondolathoz! Majd ha itthon is ezt tapasztaljuk, – amikor úgy döntünk, hogy valamilyen hazai desztinációt részesítünk előnyben,a külföldivel szemben – s nem az ellenkezőjét, akkor a mi vendéglőseinknek, panzió-hotel tulajdonosainknak sem lesz okuk a panaszra, hogy keveset költünk. Ezért viszont nem nekünk, a VENDÉGnek kell tennünk…
Orosz B.Erika
