Bizonyára sokak kedélyét felborzolja majd az alábbi jegyzet. Be kell vallanom ez is a célom, no meg az, hogy kicsit továbbgondolkodásra kényszerítsen egyeseket. Mint ahogy jómagam is felkaptam a fejem, amikor az egyik borsodi falu polgármestere kissé indulatosan megjegyezte, / szándékosan nem nevezem meg, nehogy rá orroljanak/: ugyan már hagyjuk ezt a hátrányos helyzet miatti elmaradottságot, nem inkább arról van szó, hogy azért vannak hátrányos helyzetben, mert egyszerűen elaludtak, s most ezt szenvedik?
Mire gondolok? Amikor bizonyos települések polgármesterei kényelemből, vagy kreált félelemből nem mernek belevágni semmilyen változtatásba, s így kihasználni sem tudják az adott lehetőségeket. Ha fenntartanak olyan intézményeket – csak azért mert ezt ígérték a választáskor – amelyekre már nincs szükség, nincs is fedezet, s teszik ezt még akkor is ha borul a költségvetésük. Ha valamilyen rosszul értelmezett langyos biztonságra törekednek, s nem mernek kockázatot vállalni, attól tartva, hogy a következő ciklusban nem szavaznak rájuk. Ha világosan látszik, hogy egy falunak, városnak, régiónak milyen irányba kellene továbblépnie, gyökeresen változtatnia, de mennyivel kényelmesebb várni az állam mentő forintjaira. S, ha ezt nem kapják meg, akkor szidják az aktuális politikai vezetést, a rendszert, csak arra nem gondolnak, hogy ideje lenne valamit a saját házuk táján is tenni. Ha az összefogás helyett, amivel lehet, hogy egy-egy terület sikerre ítélt projekteket tudhatna a magáénak, most is azt nézik, hogy nehogy már nekik is jobb legyen, inkább nem kell ez nekünk sem. S aztán ehhez még az is hozzájárul, hogy ferde szemmel néznek azokra településekre, amelyek a nehéz gazdasági helyzet ellenére, halad, fejlődik, gyarapodik, s rögvest összeesküvés elméleteket gyártanak, könnyű nekik…., kezdetű megjegyzésekkel. Mert a siker, ma hazánkban, még mindig gyanús. A kudarcot már nagyon jól tudjuk magyarázni, de ha valaki valamiben sikert ér el, arra bizony ferde szemmel nézünk, s keressük a mögöttest.
Nézzen csak végig mindenki szűkebb pátriáján! Nem tapasztalja a fentieket? Persze sem én, sem az említett polgármester nem hisszük azt, hogy zsebünkben hordjuk a bölcsek kövét, csak valahogy unalmas már ez a tesze – tosza panaszkodás, ez az örökös pesszimizmus.
Itt a tavasz, virágzanak a fák, megifjodik a természet. Ébredjünk mi is, lássuk meg a naposabb oldalát a világnak!
