Iskolapadban

1948-ban az addig zavartalanul működő egyházi iskola megszűnt, és két részre szakadt. – tudom meg Mariscsák Istvántól, a Fráter György Katolikus Gimnázium igazgatójától. – A fiúgimnázium a mai Földes Ferenc Gimnázium épületébe költözött, a mostani épületben lévő iskola leánygimnáziumként működött tovább. A tanítóképzőben végzett növendékek nagy része még mai is aktív nagymama.

 

 

1992-ben még a Herman Ottó Gimnáziummal párhuzamosan működtünk az épületben, kezdetben még csak három osztállyal, majd 1993-ban ténylegesen birtokba vehettük az épületet. Szerencsére, ahogy az osztályaink számát is folyamatosan bővítettük, a tantestület is lassan, fokozatosan alakult ki. Azért tartom ezt szerencsésnek, mert mind a diákok, mind pedig az iskola pedagógusai számára volt idő megszokni az új környezetet és az új rendet. A másik nem elhanyagolható szempont természetesen a dolgok anyagi vonzata volt. Nem egyszerre kellett minden technikai eszközt megvásárolnunk, minden változást azonnal véghez vinnünk.

 

A műemlék értékű kollégium az 1700-as évek legelején épült, még maga a főépület 1728-ban készült el. Azért nehéz pontos dátumot mondani a keletkezésére, mert folyamatosan bővítették, építették, minden kor hozzáadta a maga meghatározó építészeti elemeit. Így alakult ki a gimnázium mai, kicsit talán eklektikus formája. Az utóbbi években épült fel a már oly régen hiányzó tornaterem, az aula és a könyvtár. A tornaterem építése során sajnos áldozatott kellett hoznunk az előadók kárára, így a következő lépés azok rekonstrukciója volt.

 

 

Nagyon fontosnak tartjuk a közösség, az összetartozás erejét. Egyházi iskola révén igyekszünk a keresztény normák szerint élni, és erre megtanítani a gyerekeket is. Nagyon fontos az, hogy megtanulják, hogyan figyeljenek a másikra, hogy kell csapatban dolgozni. Szeretik és támogatják egymást. A vallásos szellemben való nevelés egyfajta értékrendet képvisel. Egy megjelenésében, öltözködésében, viselkedésében keresztény elveket valló fiatal kíváncsivá teszi a többieket. Mer nemet mondani egy cigerettára, meri a nehezebb utat választani. A pinceklubban megbeszélhetik egymással problémáikat, egy-egy csocsómeccs alkalmával szurkolhatnak egymásért, érzik, hogy nincsenek egyedül.

 

Mint már említettem, keresztény értékeket képviselünk. A tanulóink többsége ezeket a nézeteket, értékek iránti vágyat otthonról hozza magával. Egy iskola nem adhat hitet, de esélyt adhat annak megtapasztalására, segítséget az önmagunkra találásban. A gimnázium feladata természetesen a tanulói felkészítése a továbbtanulásra, az alapok megteremtése egy széles látókör letételéhez. Úgy gondolom, hogy a mai világban egy tudományból nem lehet megélni. A fiataloknak minden területen jártasnak kell lenniük, a mai kor emberének mindenről megvan a véleménye. Ezért fontos az, hogy még 12. osztályban is minden tantárgyat ugyanakkora lelkesedéssel tanuljanak a diákok. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a kiemelkedő tehetségeket nem támogatjuk, csak azt szeretnénk, hogy a gyerekek mindentéren megállják a helyüket az életben. Többek között ez az oka annak, hogy szoros együttműködés folyik a négy miskolci egyházi iskola között. Kölcsönösen készítjük fel egymás növendékeit a különböző nem kötelező érettségi tantárgyakra, és cseréljük ki tapasztalatainkat az oktatás és a nevelés területén.

 

 

Igen. Szeretnénk, ha a legjobb diákjaink a pedagógiai, a papi és a szerzetesi pályát választanák. Téves nézet az, hogy a pedagógusok a külön kiváltságokért és esetenként muszájból tanítanak. Az általam ismert kollegák – és értem ezalatt nem csak a Katolikus Gimnáziumban dolgozó munkatársakat – szívvel, lélekkel dolgoznak. Számukra, számunkra a tanári pálya hivatás, amely ezernyi megoldásra váró feladatot és kihívást rejt, amelytől sokszínűbbet és izgalmasabbat keveset találni.

                                                      Köteles Viktória