A csodás emberi szemek festője

Feszty Masa művészi tehetsége és ambíciója kicsiny gyermekkorától jelentkezett, világ életében csak festő akart lenni. Az Iparművészeti Főiskolán, 1912-1914 között Szablya-Frischauf Ferenc növendéke volt, majd a müncheni Képzőművészeti Akadémián képezte tovább magát. Az első önálló kiállítását 1922-ben Budapesten rendezte az Ernst Szalon kiállítótermeiben, ahol komoly sikereket aratott tájképeivel és portréival. A kiállítás után számos neves ember készíttette el portréját a fiatal és tehetséges művésznővel. Az igazi átütő sikert azonban az 1927. évi kiállítása hozta meg, ez anyagilag biztos hátteret nyújtott a négyéves firenzei tanulmányainak. Életének firenzei évei sorsdöntőnek bizonyultak, itt talált rá saját stílusára, egyre jobban a transzcendens témák felé fordult. Vásznain a biztos rajzosság ünnepélyes színvilággal, dekoratív festői hatással jelent meg.

Hazatérése után, 1930-ban festette meg élete első nagyobb vallásos jellegű művét Kis Szent Teréz képét. Hatalmas sikert aratott vele, megrendelések sokaságát kapta, közel száz templom és szerzetesrend számára festett oltárképeket és szentképeket. 1936-ban édesanyja tragikus tűzhalálos balesete miatt teljesen összeomlott, felépülése után teljesen Isten felé fordult. A háború idején is – a Budai Várban lakva – rengeteget dolgozott, s azon kevesek között említhető, akik a szocializmusban is mertek az egyház számára dolgozni, sokszor minimális bérért vagy akár ingyen is.

E jeles történelmi szülőkkel büszkélkedhető művész élete utolsó éveiben az Ózdtól alig 20 kilométerre fekvő ezer lelkes kistelepülésen, Domaházán lelt új otthonra. 1975-ben elfogadta a helyi plébános, Nagy János felkérését, hogy a helyi templom oltárképét restaurálja, majd a stációképeket is újrafestette. A Keresztút állomásai mellett elkészült a Megdicsőült Szent Erzsébet című oltárkép, a Pásztorok látomása című freskó, a Szent Erzsébet kiűzetése gyermekeivel és két hű társnőjével Wartburg várából című olajkép, vagy a Szent Erzsébet alamizsnát oszt a szegényeknek című oltárkép. Utóbbi megfestésénél a Szent Erzsébet udvartartásából narancsszínű kendőbe öltöztetett hölgyhöz Kohut Magda színművésznő állt modellt.

Főként élő alakokról festett, az arc és a mozdulat ábrázolása volt számára a legfontosabb, az emberi szemeket pedig páratlanul szépen ábrázolta. A természetet, növényeket, állatokat rendkívüli módon kedvelő művésznő élethűen kívánt mindent megörökíteni. A Betlehem-trilógiánál az állatokat, a mezőről szedett füvet behozatta a szobába, s úgy festette rá a képre. Mindenkihez barátsággal közeledő, szerető, zenekedvelő és magát fáradtságos munkában sem kímélő emberként tartották számon. Több művét ajándékozta oda dedikálva az általa legjobban szeretett domaháziaknak, akikhez való feltétlen ragaszkodása újabb munkák elkészítésére ösztönözte volna. A Betlehem-trilógia elkészítését követően a „Jézus megáldja a gyermekeket” című kép még elkészült, „A tizenkét éves Jézus az írástudókkal” című azonban már – betegsége miatt – nem.

Az idős művésznő számára igazi, isteni ajándék, életének koronája volt az a két és fél év, amit Domaházán töltött el. Rövid betegség után, harminc esztendővel ezelőtt, 1979. március 1-jén Ózdon hunyt el csendesen, nagy szeretettel körülvéve. Búcsúztatására Domaházán került sor, majd a Kerepesi temetőbe, nagyanyja és édesanyja közös sírjába temették el. Szellemi örökségét Kisbenedek Ernő kántor az alábbiakban fogalmazta meg: „Ha személyesen mindenkinek nem is adott ajándékot, itt maradtak a templomban gyönyörű festményei, munkái. Itt maradt Masa néni kitörölhetetlenül a domaházi emberek szívében, lelkében is, rá mindig szeretettel gondol a falu népe, s remélem az utókor is.” Nevét a helyi iskola-művelődési központ által felvett név – Feszty Masa ÁMK – is őrzi.