Beszélgetés Kovácsné Károly Andreával,
a Tüskevár Óvoda és Általános Iskola igazgatónőjével
jó vagy rossz, jelentős vagy tompa szellem,
hiszen az ember értéke attól függ,
hisznek vagy kételkednek benne.”
(Robert Musilt)
A magyarországi gyógypedagógiai oktatás hosszú múltra tekint vissza. – kezdi elbeszélését Kovácsné Károly Andrea, a Tüskevár Óvoda és Általános Iskola igazgatója. – Miskolcon a város vezetőségének hathatós támogatásával 1963-ban, az országban másodikként kezdte meg működését a gyógypedagógiai intézmény, akkor még mindössze nyolc tanteremmel. Alaptevékenységünk a sajátos nevelési igényű (enyhén és középsúlyosan értelmi fogyatékosok) gyermekeink, tanulóink nevelése-oktatása. Az intézményben mindig egy szakmailag jól felkészült, összetartó pedagógus közösség nevelte a gyerekeket.
2003-as évben kiírt Európai Uniós Pályázat hatalmas lehetőségeket kínált, és nagy változásokat hozott iskolánk életében. Az intézmény teljesen akadálymentessé vált. Négy tantermet és két számítógépes tantermet alakítottunk ki, valamint rendeztünk be. Olyan informatikai eszközök beszerzésére is lehetőségünk nyílt, amelyek jelentősen segítik a nevelés és oktatás folyamatát.
Elsőként említette a nevelést és csak utána az oktatást…
Igen, úgy gondoljuk, hogy a gyerekeink számára ez a legfontosabb. Szeretnénk az éltre nevelni őket. A nevelés első színtere az óvoda, amely immár lassan negyven éve működik. Legfőbb célunk, hogy a gyerekek megbízzanak bennünk, olyan biztos érzelmi hátteret nyújtsunk számukra, ahol kibontakoztathatják képességeiket. Ezért igyekszünk a gyerekeket családias légkörben nevelni. Már az integráció ezen szakaszában sem kezeljük őket egyféleképpen, hiszen mindegyikük egyedi bánásmódot és törődést igényel. Nem próbáljuk elnyomni személyiségüket, mert lehet, egyes képességek gyengébbek, bizonyos területükön azonban nagyon ügyesek tudnak lenni.
Nagyon sokat hallani a zeneterápia jótékony hatásáról…
Közel nyolc éve alkalmazzuk ezt a módszert, és nagyon jó eredményeket értünk el vele. Itt nem arra kell gondolni, hogy a gyerekek virtuóz zongoraművész módjára tanulnak meg játszani. Zeneértő kolleganőink nagyon sokat énekeltek, zenéltek a gyerekeknek, majd színek és vezénylés segítségével már a gyerekek is meg tudták szólaltatni a hangszereket, furulyát, sípot, dobot. A kis nebulók nagyon élvezték a sikert, azt, hogy ők is tudnak játszani. Tulajdonképpen ezen alapul a zeneterápia személyiségfejlesztő hatása is. Kialakul bennük az összetartozás érzése és a felelősségtudat. Tudatában vannak annak, hogy ha nem figyelnek oda, és nem időben fújják meg a sípot, akkor a játékot elölről kell kezdeni. Ez önfegyelemre és kitartásra tanítja őket. Nem beszélve arról, hogy azt érzik, fontosak, és ez önbizalmukat is nagymértékben fokozza.
A művészeteknek személyiségfejlesztő hatása van….
Pontosan ezért igyekszünk egészen kicsi kortól a tanulmányaik befejezéséig kiemelt szerepet adni a művészeti terápiának..
Mit kell értenünk a foglalkoztató tagozaton?
Ez a régen használt szakkifejezés a középsúlyosan értelmi fogyatékos tanulók általános iskoláját jelenti. Célunk itt az, hogy miközben megpróbáljuk a társadalommal elfogadtatni őket, velük is elfogadtassuk a társadalmat, hogy bizonyos fokú felügyelet és irányítás mellett emberi életet élhessenek. Megtanítjuk őket vasalni, egyedül ellátni magukat, elpakolni saját ruháikat, könyveiket. A kötelező tanórai foglalkozások mellett mindkét tagozaton különböző terápiás módszereket is alkalmazunk. Ilyenek a zeneterápia, a logopédia, a gyógytorna, az úszás és a kézműves szakkörök. Nagyon szeretnénk egy tornatermet az udvarra, remélem, nem kiabálom el, de az álom lassan valóra válik.
Addig sem maradnak sport nélkül…
Több tanulmányi és sporteseményen is részt vesznek diákjaink, nagyon jó eredménnyel. Négy sportágban – atlétika, asztalitenisz, labdarúgás és alsós ügyességi verseny – a tavaszi és őszi fordulóban indultak, és előkelő helyezéseket értek el. Tüskevár túrát pedig évek óta megrendezzük. Itt együtt kirándulunk és versenyzünk a többségi iskolába járó gyerekekkel, együtt küzdjük le az akadályokat. Játszva tanulunk, mozgunk egész délelőtt.
Elkerülhetetlen a kérdés. Hogyan viszonyul a társadalom az értelmi fogyatékosokhoz?
