Beszélgetés Dr. Hörcsik Richárd polgármesterrel
– Engedje meg, hogy egy személyes kérdéssel kezdjem! Ön mindamellett, hogy egyetemi tanár, országgyűlési képviselő, presbiter, felügyelő bizottsági tag, és meglehetősen sok feladattal is járó civil szervezet tagja, s most Sárospatak polgármestere is lett. Persze ezek a tevékenységek adott esetben egymást erősíthetik, de a teljesítőképességnek és az időnek is van határa. Miről fog ezek közül lemondani, hogy az új feladatot maradéktalanul teljesíthesse?
– Ön több cikluson keresztül töltött be már országgyűlési képviselői tisztséget a Zempléni területen. Mit tart eddigi munkája legnagyobb eredményének?
– Erre azért nehéz válaszolnom, mert a felsorolás talán egy kisebb tanulmánykötetet is megtöltene. A cigándi Tisza-híd, a traktor-program, a bérlakás építések, a hegyközi, hegyaljai, bodrogközi szennyvízberuházás, a sok-sok munkahelyteremtő beruházás, az újhelyi sportcsarnok, a pataki könyvek hazatérése? Mindegyik megvalósulásában közreműködtem, de 12 évi képviselőségem legnagyobb tanulsága az, hogy az ember önmagában sok mindent nem képes megoldani. Ahhoz olyan polgárok és tenni akaró vezetők együttműködése szükséges. Elmondhatom, hogy itt Zemplénben így teszünk.
– Az utóbbi esztendőkben Sárospatakot leginkább, „alvó városként” emlegették a helyi lakosok, és a cégek vezetői, hiszen meglehetősen kevés fejlesztés, fejlődés történt a településen. Mint a régió egyik legfontosabb történelmi és idegenforgalmi központjának polgármestere mit szándékszik azért tenni, hogy ne ilyen módon híresüljön el a város?
– A megválasztásom óta eltelt idő az akklimatizálódás időszaka volt. Az átadás-átvétel után elkezdődött a hivatal jogi és szakmai átvilágítása, hiszen szeretnénk tisztán látni minden kérdésben. Legnagyobb sajnálatomra osztanom kell azt a vélekedést, amit a kérdésében megfogalmazott. A választási kampányban is többször elmondtam, hogy új szemlélet meghonosítására van szükség Sárospatakon. Lehet, hogy unalmas már, hogy mindig az összefogásra hivatkozom, de valóban így van. Nem tehetjük meg, hogy a városban rejlő szellemi potenciált kihasználatlanul hagyjuk. A városfejlesztésben nincs pártpolitika, és nincs egyéni érdek. Nyitott és a javaslatokat befogadó várost hozunk létre. Végre. 2007-ben megteremtjük azokat az egyeztető fórumokat, ahol a a civil társadalom is nyíltan kifejtheti véleményét. Mindenkit partnernek tekintünk, aki segíteni kíván az előttünk álló évek feladatainak megoldásában. Ennek kézzel fogható eredménye lesz, hogy kezdeményezzük a polgármester mellé rendelt civil, vállalkozói és egyházi tanácsadó testület létrehozását.
– Milyen fejlesztéseket tart elengedhetetlenül fontosnak?
– A Fürdő fejlesztése, a Szent Erzsébet Központ létrehozása, a Váregyed rehabiltációja (a sarokbástya-ügy megnyugtató rendezése), a városon átmenő teherforgalom korlátozása, az útfelújítások folytatása és munkahelyteremtő beruházások létesítése azok a fejlesztések, amik feltétlenül fontosak ahhoz, hogy Sárospatak régi híréhez méltóan tudja fogadni a turistákat és bázisa legyen a zempléni idegenforgalomnak.
– Melyek azok a prioritások, amelyek véleménye szerint a fejlődést leginkább elősegítik a településen?
Az előző kérdésre adott válaszból talán egyértelmű: az idegenforgalom fejlesztése elsődleges fontosságú. Ehhez pedig az kell, hogy meglévő lehetőségeinket okosan kihasználva olyan fejlesztési forrásokat vonjunk be, amire eddig nem volt hajlandó Sárospatak. A Nemzeti Fejlesztési Terv II. soha vissza nem térő lehetőséget teremt az előzőekben már vázolt fejlesztések megvalósítására. Ezen kívül természetesen a lehetséges befektetők számára is nyitottak vagyunk. Az október-decemberi időszakban írországi és belgiumi befektetők mellett tárgyalásokat folytattunk a brit és a tajvani nagykövettel is, valamint New York állam kormányzójával is, felhívva a figyelmüket a Sárospatakban rejlő lehetőségekre. A következő években Szent Erzsébetre emlékezünk, ami remélhetőleg a fejlesztésekben is meg fog mutatkozni. A Történelmi Szent Erzsébet Társasággal együttműködve európai kitekintésű zarándok- és kegyhelyet hozunk létre. Olyat, ami méltó Erzsébet emlékének ápolására, egyben Sárospatak múltjához és reményteljes jövőjéhez.
– A zempléni térség is küzd a munkanélküliséggel. Véleménye szerint mely ágazatokra kellene koncentrálni azokat a pályázati pénzeket, amelyekre a következő költségvetési ciklusban pályázni lehet?
– Sárospataknak szüksége van az itt működő vállalkozásokra, és a jövőben remélem, hogy ez a kapcsolat kétirányúvá válik, azaz, a vállalkozások is érezni fogják azt, hogy az önkormányzat valódi, kézzel fogható dolgokat tesz érdekükben. Feltett szándékom, hogy a közeljövőben felkeresem a pataki gyártó és szolgáltató cégeket azért, hogy közösen találjuk meg az kölcsönös előnyökön alapuló együttműködés legcélszerűbb formáját. Ennek első lépése volt, amikor a jegyző asszonnyal és a kulturális tanácsnok úrral közösen meglátogattuk a Pataki Kerámia üzemét. Mi felajánlottuk meglévő bel- és külföldi kapcsolatainkat, hogy az üzemben gyártott termékeket – a Pataki Tálon túl – egyre szélesebb körben ismerje meg a közvélemény. Ha az üzem piaca nő, akkor a munkahelyek biztonsága is stabil lesz. Ilyen egyszerű ez.
– Mit ígért a patakiaknak a választási kampányában, s Ön szerint ebből mi teljesülhet?
Elsősorban demokratikusan működő várost ígértem. Olyan várost, ahol nem kiváltság, hanem munka a polgármesterség és a képviselőség. Nyitottságot és nyilvánosságot ígértem. Azt fogadtam meg, hogy a beruházások kivitelezésénél előnyt fognak élvezni a patakon működő vállalkozások. Azt mondtam, hogy a már ismertetett fejlesztéseknek nem csak a tervezés szintjén, hanem a gyakorlatban is meg kell történniük.
– Az „egyensúly csomag” megszorításokat prognosztizál a következő két évben, amellyel az önkormányzatoknak is szembe kell néznie. Ön hogyan karcsúsítja az apparátust a hivatalban?
– Milyen egyensúlyt hoz létre egy, csak megszorításokat és elvonásokat tartalmazó ötlethalmaz? Hogyan szolgálja a fejlődést egy olyan kormányzati intézkedés, ami szinte előírja az önkormányzatoknak a leépítést és a létszámcsökkentést? Az országgyűlésben lezajlott a 2007. évi költségvetés vitája, majd csak ezután látunk tisztán önkormányzati szinten, de az már most látszik, hogy az oktatás lesz az egyik nagy vesztese a kormányzati szándéknak. Mintha időutazáson lennénk az 1960-as években: a kis, falusi iskolákat akarja megszüntetni a kormányzat, és újra körzetesíteni akar… Ami a hivatal munkáját illeti, külön fogjuk választani a stratégiai tervezést és az operatív munkát: létrehozzuk a polgármesteri és a jegyzői kabinetet, így a hatáskörök is tiszták és egyértelműek lesznek. A Royal Magazin valamelyik következő számában már konkrétabb dolgokról is beszámolok majd.
– Milyennek álmodja Sárospatakot, négy év múlva?
– Erről a választási kiadványunkban így fogalmaztam, amit ma is tartok. A mindennapi ember szemével nézve, én is azt szeretném, ha Patak egy nyüzsgő kisváros lenne, ahol virágzik a kultúra és a szabadidőt élvezettel lehet eltölteni. Nagyon fontos, hogy minket ezek miatt keressenek fel a turisták, de talán még fontosabb, hogy akik itt élnek, azok is kivehessék a részüket mindebből. Több olyan teraszt szeretnék például a városban, ahová nyári estén ki lehet ülni. Arról már nem is beszélve, hogy a Bodrog-partból milyen izgalmas dolgokat lehetne kihozni. Mindenkinek mások az igényei. Én most Patakot úgy látom magam előtt, mint egy „mediterrán” hangulatú kisvárost, ahol nyári estén a fények, illatok, finom ételek, italok, nyugodt séták maradásra vagy éppen visszatérésre késztetik az embert.
