2024. 12. 28. szombat

Kamilla
1 EUR 411 HUF
1 GBP 495 HUF
Kezdőlap » Közélet » Interjú » Jelen és múlt harmóniája
Jelen és múlt harmóniája

Jelen és múlt harmóniája

Jelen és múlt harmóniája

Találkozás Tóth Arnolddal, az Esztenás együttes vezetőjével
A miskolci Esztenás együttest egyre többen ismerik és szeretik, hazánkban és külföldön egyaránt. Tóth Arnoldot, a csapat vezetőjét beszélgetésünk során arról is megkérdeztük, hogy miről szól az a Guiness-kísérlet, amelyben a zenekar is részt vesz április 28-án.

– Huszonnégy órás népdaléneklést tervezünk, és bárki csatlakozhat hozzánk. Szeretnénk, ha minél több iskola, művelődési intézmény, magánszemély részese lenne az új rekord felállításának. Nem titkoljuk azt sem, hogy egyfajta társadalmi összefogás is cél ebben az egynapos megmozdulásban. Ha pedig más oldalról nézzük a programot – így próbálunk a 100 éves cserkészet előtt tisztelegni Miskolcon.

– Ha jól tudom, Te is cserkészként kerültél közel a népi kultúrához…

– Anyai és apai ágon egyaránt falun éltek a nagyszülők, és mi a szünidőket náluk töltöttük. Így hamar belekóstolhattam a vidéki mindennapokba, a ház körüli munkákat is lelkesen gyakoroltam. Az érdeklődésem később valóban a cserkészetben fejlődött tovább, ahol rájöttem, hogy feladatom a népi kultúra kutatása, megismerése – és az ismereteim továbbadása. A regős táborok alkalmával sokszor megfordultunk Erdélyben, ami szintén meghatározó élmény volt számomra. Magam is részese voltam a mozgalom által szervezett cserkész-táncházaknak és kézműves hétvégeknek. Jó látni, hogy a cserkészek közössége ma is él, országos szinten több százan erősítik ezt az irányt.

– Mikor dőlt el, hogy végleg ezen a területen maradsz?

– A pályaválasztás idején már nem volt kérdéses számomra, hogy mit szeretnék. Az egyetemet Debrecenben kezdtem el, majd az ELTE-n fejeztem be, és bár kétszakos voltam (a másik szakom a történelem), egyértelműen a néprajz érdekelt. Mongolisztikát, magyar őstörténetet tanultam, beleástam magam az ázsiai vonal tanulmányozásába. Aztán a kézzel foghatóbb témák kezdtek érdekelni, így kötöttem ki a folklórnál. A tanulmányaim ma is az időm egy részét kitöltik, hiszen épp a doktori disszertációmat írom, a 19. századi vőfélykönyvek témakörében. Az pedig, hogy a Herman Ottó Múzeum munkatársa lehetek, nagy szerencse és öröm számomra. Munkaköröm mindazt biztosítja, ami érdekel, nagyon összetett a terület, amelyen mozoghatok. Mellette a Jezsuita Gimnáziumban néprajzot tanítok, ami szintén kedvemre való elfoglaltság.

– És még nem esett szó az Esztenás együttesről…

– Az Esztenás valójában már a kilencvenes évek első felében ébredezni kezdett, bár még más felállásban és más néven. Létezett ugyanis egy kis autodidakta közösség, amely csángó zenét játszott és táncházat működtetett a Vianban. Velük kerültem kapcsolatba, és mivel korábban tanultam furulyázni, időnként beálltam zenélni közéjük. 2003-ban létrehoztuk az Esztenást, ennek a táncházi mozgalomnak az utódjaként, immár hivatalosan is. Érdekes, hogy a jelenlegi formáció szinte minden tagja részese volt a tíz évvel korábbi megmozdulásnak valamilyen formában – zenészként vagy táncosként. Nagy öröm, hogy a Nyilas Misi Ház befogadott bennünket, hiszen így van egy állandó helyünk, ahol megtalálnak bennünket azok, akik nyitottak a témára.

– Néhányszor magam is jelen voltam az Esztenás-táncházban. Ami mindig meglepett és örömmel töltött el: a felszabadultság, az áradó energia…

– A táncolók és a zenészek kölcsönösen inspirálják egymást, ebben ez a gyönyörű. Órákon át improvizálunk, a táncosok pedig minket is, egymást is doppingolják a lelkesedésükkel. Kell ez az egymásra hangolódás ahhoz, hogy a zenénk igazán élni tudjon.

– Jó  érzés, hogy a gyerekek is otthonosan mozognak a zenétekre…

– Nagyon fontosnak tartjuk a gyermek-táncházunkat, hiszen a népzenére nevelést már gyermekkorban meg kell kezdeni ahhoz, hogy a népi kultúra értékei átörökítődjenek a jövő nemzedékekre is. Egyre több szülő érzi lényegesnek azt, hogy a gyermekét a népi hagyományok ismeretére nevelje. Épp ezért felnőtt CD-nk után hamarosan megjelenik gyermek CD-nk is, amelyet épp ezek az elszánt szülők kértek tőlünk.

– Az Esztenás Fesztivált is a közönségigény hívta életre?

– Az első időktől sokat jártunk külföldre, és mindenütt úgy tűnt, hogy szükség van a zenénkre. A felkérések egymást követték, így aztán megszületett bennünk a gondolat, hogy a Nyilas Misi Ház udvarán is jó volna egy össznépi fesztivált elindítani. Nem koncertzenekarokat hívunk, hanem olyanokat, akik népi zenét játszva táncba hívják a jelenlévőket. Több nemzet képviseltette magát tavaly is a fesztiválon, és reméljük, ez évben is így lehet. A lelkesedés megvan hozzá, azonban egyértelműen támogatókra, szponzorokra van szükségünk ahhoz, hogy az idei megvalósulás is biztos legyen. A külföldi együttesekkel való kapcsolat egyébként egyre erősebb, májusban például balti turnéra indulunk.

– Ezek szerint elkeseredésre nincs ok – a hagyományápolásra van igény az országban?

– Nehéz erre válaszolni, hiszen az, amit ma látunk – a népi kultúra másodlagos továbbélése, azaz a folklór jelentkezése egy teljesen más, városi közegben. Optimista vagyok a kérdésben, hiszen egyértelműen szükség van a népi kultúrára, de úgy, hogy közben annak hívei képesek önmaguk maradni, a 21. században. A modern életvitel befogadja a hagyományt, az ősi tudást – ez a titka a táncház-mozgalom sikerének is. Ez a harmonikus együttélés az, ami erő és érték abban, amit a népi kultúra követői felvállaltak, misszióként.

Jelen és múlt harmóniája

Jelen és múlt harmóniája
Szabó  Virág

Érdekesnek találtad? Oszd meg a Facebookon!

Kapcsolódó cikkek

További cikkek

Designjurta a Cserhát szívében
Magyarország rejtett kincse, Farkaskútvölgy egy újabb attrakcióval gazdagodott. Csíkszentmihályi Benjámin építész legújabb munkája egy hazánkban egyed…

Facebook

Időjárás

Hirdetés

Karikatúra

furesz

Legolvasottabb

Hirdetés

Nap vicce

– Hogy hívják a mexikói rigót?
– ???
– Rodrigó!

Forrás: napivicc.hu

Hirdetés
Hirdetés

Horoszkóp

Hirdetés
Hirdetés