 |
Név: Szepessy Zsolt
Kor: 38 éves, |
„Megmutatni magunkat a világnak…!”
Egy kis történelem
„Sem a török, sem a tatár nem tudta legyőzni” – A Monakyak
A fenti szavakat ugyan az 1598-ban elhunyt Monaky János sírkövébe vésték, de az emléksorok jól érzékeltetik az évszázadokon átívelő történelmi szerepét annak a családnak, mely Monokra költözve felvette a Monaky nevet, valamikor a XIII. században.
Monok alapítója Árpád vezér nemesei közül került ki, de az is reálisnak látszó feltevés, hogy a tatárjárás után a Monok herceg vezetésével ide érkező morvák és tállyai menekültek voltak az alapítók. Az mindenesetre tény, hogy a Csehországból bevándorolt Bogát és Radvány nemzetségből származnak azok az ősök, akik Lúcról Monokra költözve Monaky néven alapították meg a több évszázadon át fennmaradó tekintélyes zempléni családot, valamikor az 1200-as évek végén.
A tatárjárást követő nagy építkezések kora éppúgy kedvezett a Monakyaknak, mint az Anjouk uralkodásának kezdete. A család tagjait személyes hűségükért, jó szolgálatukért busásan jutalmazza Károly Róbert, mint ahogy teszi ezt Nagy Lajos király és Mária királynő is. A család a XV. századig tölt be országos szerepet, miközben folyamatosan rangosodik. Később a vármegye életének hangadói a család tagjai.
A török veszedelem azonban nem kíméli Monokot sem, amelyet Hasszán csapatai éppúgy feldúlnak, mint az egész Dél-Zemplént. Az 1567. évi rováskor Monokot is felégetve, néptelenül találták az összeírók. Aki tudott elmenekült, aki nem, azt leölték vagy rabságba hurcolták.
Az élet lassan csordogált vissza a török prédájául esett falvakba, városokba. A XVI. század vége, a XVII. század eleje a Monaky család újbóli felemelkedését hozta, melyet katonai sikerek is lendítettek. 1570 és 1580 közé tehető a kiskastély megépítése. A család még ismertté tette nevét a Habsburg-ellenes szervezkedések, hadjáratok, szabadságharcok idején is, mígnem 1693-ban fiúágon kihalt a nemzetség. Monok várkastélya a Thökölyek és az Andrássyak birtoka lett.Gyökeres átalakításokat végeztek a kastélyon, s a bejárat timpanonjára felkerült az Andrássyak címere. De a XVIII. század második felében a magyar főurak már tekintélyesebb palotákban laktak és az Andrássy család sem érte be a szolid szépségű kiskastéllyal. Tágas kastély építésébe kezdett, melynek büszke épülete ma is uralja a település látképét. A pompás építményt hatholdas díszpark vette körül, a kor ízlésének és a főúri igényeknek megfelelően.
„Kossuth izenete eljött,
magyar nemzet talán győzött.
Nekünk es most el kell menni,
Szabadságért ki kell állni.”
Kossuth Lajos Monokon született és bár alig nyolc hónapot töltött itt, a falut pusztán születésének tényével nemzeti emlékhellyé tette. Az emlékmúzeum a hazai Kossuth-kultusz ápolásának egyik központja, mely tudósi alapossággal és mély beleérző képességgel mutatja be az életutat, a család használati tárgyai, korabeli bútorok, szöveges emlékek és a szeretett vezetőt megörökítő népi és művészi ábrázolások segítségével. Kedves poharak, „Éljen Kossuth!” feliratú festett tányér, zenélő Kossuth-kép, a család karosszéke, a törökországi időket és az amerikai diadalmenetet megörökítő leírások és ábrázolások mellett ma is láthatjuk azt a kandallót, melynek tüzénél a „kis pólyás Kossuth életének első telén melegedett.”/www.monok.hu/
– A címbeli idézet abból a választás előtti kiadványból való, amelyben az elképzeléseit is kibontja. Látva a jelenlegi helyzetét e a nagy múltú településnek, amely két miniszterelnököt is adott ennek a kis országnak, kicsit optimistának tartom. Ön, hogyan látja a lehetőségeket most, hogy már a polgármesteri székben kell döntenie?
– Ebből a településből csodát akarok csinálni! Mert megérdemli, s mert az itt élő emberek is megérdemlik. No persze nem táplálok hiú reményeket, nem négy év alatt, de az Én programom nem is csak egy választási ciklusra szól.
Nem vagyok monoki, – ahogy itt mondják „gyüttment” – Nyíregyházán születtem. Amíg egy ingatlanbefektetés miatt ide nem jöttem, semmilyen kapcsolatom nem volt az 15oo lelket számláló faluval. Amikor elkezdtem felújítani a több mint ötszáz éves Monaky kastélyt, már tudtam, hogy nemcsak a szép épület, hanem valami más is idehúz, s most már ideköt. Nagyon sok kiaknázatlan lehetőség van, amely hírnévhez méltó környezetet és biztos megélhetést jelent az itt élőknek. A természeti környezet gyönyörű, ehhez kell az építettet is hangolni.
– A Kossuth-i örökség áldás, vagy átok egy ilyen pici falunak?
– Áldás bizony, s hallatlan lehetőség. Az csak egy dolog, hogy Kossuth szülőházát rendbe kell tennünk, s szeretnénk ha díszkivilágítást is kapna. A háznál ered egy forrás, amely patakba torkollik, s egy tóba. Ez olyan mint az élet a születéstől, a kiteljesedésig. Ide egy tanösvényt tervezünk, amelynek állomásai megegyeznek majd a nagy hazafi életének állomásaival. Monokból nemzeti zarándokhely lesz, ha ez megvalósul.
– Hogyan lesznek itt új munkahelyek?
– Az tény, hogy jelenleg az önkormányzat a legnagyobb foglalkoztató. A helyi vállalkozások elenyészőek, ezeket élénkíteni kell, s be kell vonnunk más tőkét is, vonzóvá kell tennünk a települést. Munkahelyek csak fejlődő gazdasági helyzetben jöhetnek létre, ami most még nem jellemző. A megélhetés két pillére az idegenforgalom és a mezőgazdaság lesz. Ezekhez kitűnő adottságaink vannak, amit megfelelő pályázatok kihasználásával fejleszteni lehet. Létrehoztunk egy saját pályázatfigyelő, író csapatot, hogy naprakészek legyünk, s vannak tervek, projekt ötletek. Ebben az évben egy autista házra pályázunk, ami közel 80 milliós beruházás lenne, s 14 betegnek nyújtana jó színvonalú otthont, ami az építés után is 8-10 embernek ad majd munkát. A pályázatok terén nagy lehetőség van a térségi együttműködésben is, amelyet szeretnénk maximálisan kihasználni, s akkor nem csak álom lesz a címbéli szlogen…
