2022. 12. 2. péntek

Melinda, Vivien
1 EUR 414 HUF
1 GBP 482 HUF

Mi a titok?

Beszélgetés Fábián Bertalan igazgatóval

 A gödöllői Török Ignác Gimnázium, hosszú évek óta előkelő helyet foglal el Magyarország 100 legjobb középiskolájának rangsorában. Az idén is a 13. helyen vannak a sorban. Ezért aztán nagyon kíváncsi voltam, hogy megtudjam mi lehet a titka ennek a sok éven át tartó sikersorozatnak?

 

 

 

 

Fábián Bertalan/64/ igazgató immáron 19 éve áll az intézmény élén, s amikor fölteszem neki a kérdést, szerényen mosolyog a bajusza alatt.

  • Ha azt mondom, hogy nincs semmilyen titok, elhiszi? Negyven éve mindig az első negyven középiskola között vagyunk, illetve amíg az óvónőképző tagozatunk működött, addig az első tízben voltunk, mert onnan szinte az egész osztály továbbtanult.

Vannak alapelvek, amelyek mentén dolgozunk. Még 1993-ban a közoktatási törvény bevezetésekor, az akkori igazgató lefektetett bizonyos elvi alapelveket, s ezekhez azóta is hűek vagyunk. Picit mindig változik a kor követelményeinek megfelelően, de ettől sem Ő, sem Én nem tértünk el.

 

  • Ilyen egyszerű lenne?

 

 

  • Persze, hogy nem egyszerű, hiszen nem burokban élünk, minket is érintenek a gondok, a változások, ugyanúgy, mint az oktatást általában. de mindig mindenből igyekszünk a legjobbat kihozni.

 

  • Próbáljuk ezt a gyakorlatba átültetni! Jobb diákok vannak, mint máshol, s nekik mást tanítanak?

 

 

  • Nincsenek jobb diákok, csak az erősségeiket jobban kihasználjuk, s nem tanítunk nekik mást. Nyelvoktató iskola vagyunk, profi nyelvtanárokkal – akiket persze nem könnyű itt tartanunk a versenyszféra csábítása miatt, s az ottani kereseti lehetőségekkel. Arra törekszünk, hogy érettségire második nyelvvizsgát is szerezzenek a diákjaink, minden harmadik meg is szerzi. Ehhez minden segítséget megadunk, hiszen az Erasmus program keretein belül van lehetőségük abban a nyelvi környezetben élni, tanulni amelyik nyelvet választották. Ezt fontosnak tartjuk, s a nyelvet tanító tanáraink is ápolják ezeket a kapcsolatokat. Sikeres a nyolc osztályos és a kéttannyelvű képzésünk is, és ide bizony jó képességű tanulók kerülhetnek be, mert Ők a versenyistállóban a paripák. Az Én egyéni elvem, hogy a „gyerek partner” s itt úgy is tekintünk rájuk. A gyerekek partneri elfogadása nekem nagyon fontos, de ebben a tantestület maximálisan egyetért.

 

  • Akkor talán jobb pedagógusok vannak, mint máshol?

 

  • Igen, ezt bizton állíthatom. Az 54 fős tantestületben sok az idős, de rohamosan fiatalodik, mert évente három négy kolléga megy nyugdíjba, de a helyettük munkába álló fiatalok nagy része „Törökös diák” volt, s az egyetem elvégzése után visszajöttek alma – materükbe. Erre nagyon büszkék vagyunk. Ők aztán tudják, hogy milyen volt amikor az iskolapadba ültek, s azon hogyan kellene változtatni.

 

  • A digitális oktatás bevezetését sem sínylették meg?

 

  • A közösség építés szempontjából mindenképpen, s ennek még az akkori elsős évfolyamoknál ma is vannak nyomai. Az viszont tény, hogy a pandémia évében, mi már szeptembertől indítottunk egy „házi” digitális oktatást a pedagógusoknak a három informatikusunk vezetésével, mert azt érezték a tanáraink, hogy ezt a megváltozott, felgyorsult, információgazdag világot nekik is követniük kell, ha nem akarnak lemaradni. Ez nagyon jól sikerült, s amikor jött a lezárás márciusban, mi két nap alatt készen voltunk a digitális oktatásra, s nem volt olyan tanárunk, akinek ez gondot jelentett volna.

 

  • Legutóbb a MATE-n találkoztunk, ahol együttműködést írtak alá a környező középiskolák az egyetemmel, abban a reményben, hogy a tehetséggondozás, a pályaorientáció sikeresebb legyen. Ön, hogy látja ki tudják ezt használni, lesz ennek a mindennapokban gyakorlati haszna?

 

  • Mindenképpen. Ez a gimnázium és az egyetem között, nem újkeletű dolog, hiszen a diákjaink már részt vettek falukutató programokban, elmentek laborgyakorlatra, egyszóval kicsit belekóstoltak az egyetemi létbe. Ha ennek még több szálon lesz folytatása, akkor annak a mi diákjaink bizonyára hasznát látják majd.

 

  • Mindjárt kicsengetnek, vége az idei tanévnek, de úgy tudom Önöknek nem sok pihenés jut, hiszen örömteli, de nem kevés gonddal járó nyár elé néznek.

 

  • Így igaz, s még az első félévünk sem lesz felhőtlenebb. Az a „borzasztó” feladat vár ránk, hogy el kell költenünk egy milliárd forintot, – másfelet szívesebben költenénk – amelyből felújítjuk végre 30 év után az épületünket. Ennyit erre még fennállása óta nem költöttek ránk, – a felújítás a Dunakeszi Tankerület érdeme, ők szerezték a pénzt – és azt reméljük, hogy azután méltó körülményeket teremtve végezhetjük a jövő generációjának mindennapi nevelését.

 

  • Köszönöm a beszélgetést!

 

Orosz B. Erika

Érdekesnek találtad? Oszd meg a Facebookon!

Facebook

Kapcsolódó cikkek

További cikkek