Orbán irtózatos botrányt vásárolt be magának. Zsidók nélkül sem könnyű megemlékezni a holokausztról, a zsidók ellenére viszont egyenesen lehetetlen. A Mazsihisz vasárnap végre messze hangzóan kimondta, amit normális országban egyáltalán nem kellett volna kimondani. Hogy olyan kormány ne rendezzen holokauszt emlékévet, amely azt a magyar államot akarja emlékművel tisztára mosni, amely huszonöt év alatt módszeresen fosztotta meg félmillió zsidónak minősített polgárát emberi méltóságától, jogaitól, vagyonától, életétől. Hogy olyan kormány ne rendezzen holokauszt emlékévet, amely a „Sorsok háza” elnevezéssel azt sugallja, hogy százezernyi elpusztított gyermek halála sorsszerű volt, és nem a magyar állam bűne. Hogy olyan kormány ne rendezzen holokauszt emlékévet, amely egy „Igazság” néven létrehozott történeti kutatóközpont vezetésével azt bízza meg, aki szerint húszezernyi magyar cinikus halálba küldése idegenrendészeti eljárás volt. És ha mégis rendez, ne számítson az áldozatok leszármazottainak közreműködésére. A Demokratikus Koalíció e döntést a hazai civil társadalom hosszú idő után első olyan, igazán nagy hatású tetteként üdvözli, ami szembe szegült az Orbán-kormány által erőltetett Horthy-kultusszal.
A nemzetközi visszhang borítékolható: Orbán vagy enged, vagy végképp kiírja hazánkat a civilizált országok klubjából. Dilemmája nem egyszerű, de magának kereste a bajt.
dr. Oláh Lajos
országgyűlési képviselő (DK)
