2024. 03. 29. péntek

Auguszta
1 EUR 395 HUF
1 GBP 462 HUF
„A zene legyen mindenkié!”

„A zene legyen mindenkié!”

„A zene legyen mindenkié!”Beszélgetés Gryllus Dániellel, a Kaláka Együttes vezetőjével

Idén huszonnyolcadik alkalommal kerül megrendezésre a Kalákafesztivál a miskolci Diósgyőri Várban. A 2007. július 12-15. között tartandó folkfesztivál előzményeiről, a programsorozat sajátságairól és az együttes történetéről kérdeztem Gryllus Dánielt, a Kaláka Együttes szülőatyját.


Közel negyven éve jött létre a Kaláka Együttes. Furcsa ötlet egy mérnökhallgatótól…

 

A családi tradíciókat követve felvételiztem 1968-ban a Budapesti Műegyetemre. Nagyapám a Diósgyőri Vasgyár magas beosztású mérnöke volt, és édesapám is ott született. Később az egész család elköltözött a borsodi megyeszékhelyről, de számtalan látogatás és baráti kapcsolat kötött és köt még ma is ide. Visszatérve az egyetemhez, 1968-től mint mérnökhallgató jártam a Műegyetemre, s bár soha nem dolgoztam a szakmában, életem meghatározó korszakának tekintem az egyetemen eltöltött éveket. Minden fiatal számára fontos az a szellemi és intellektuális fejlődés, amelyen az egyetemi évek alatt megy keresztül, amely közben kialakul személyisége és értelmiségi szemléletmódja.

És megalakítja saját együttesét…

Na, igen. Gyermekként mindannyian a Lórántffy zenei általános iskola tanulói voltunk – innen eredeztethető többek között Kodály Zoltán személye és koncepciója iránti mélységes tiszteletünk – s a zene iránti rajongás és az a közvetlen élmény és öröm, amit csak a zene adhat, a későbbiekben sem szűnt meg. Így szinte magától értetődő volt, hogy valamiképpen kapcsolatban maradunk a zenével, s Mikó István barátommal 1969-ben megalapítottuk a Kaláka Együttest. Minden menedzsment nélkül, teljesen ösztönös módon kezdtünk el zenélni, ma már azt hiszem, nyugodtan mondhatom, egy olyan zenei indulás, felfrissülés időszakában, amelyre akkoriban nagyon nagy szükség volt.

Könnyű volt az indulás?

Egyrészről egy új ötletet, pláne ha az jó is, könnyű feldobni. Akkoriban nem volt nehéz médiakampány nélkül elindulni és a törzsközönség is hamar kialakult. Ma már nem lehetne így ismertté válni, nekünk viszont talán könnyebb dolgunk van. Sikerült egy olyan bázist kialakítanunk magunk körül, akik számára garanciát jelent a Kaláka név, és akik bíznak abban is, hogy amelyik zenekar a Kalákafesztiválon fellép, az igényes zenét fog játszani. Talán ez a megelőlegezett bizalom az, ami minden fellépőből kihozza a csúcsformát, ami miatt mindannyian átlagon felül teljesítenek. Ez az értékcentrikusság az, ami valami pluszt ad az immár huszonnyolc éves fesztiválnak, ami miatt több száz kilométerről is évről évre visszalátogatnak Diósgyőrbe a műfaj szerelmesei.

Honnan a Kaláka elnevezés?

Mikó István édesapjának az ötlete volt, s az együttes minden tagja annyira egyértelműnek és természetesnek tartotta, hogy ez lesz a nevünk, hogy megmondom őszintén, már nem is emlékszem, a többi variációra. Pista papájának egykori cserkészcsapatának volt a neve ez az erdélyi eredetű szó, melynek jelentése – közös munka – és folklorisztikus hangzása tökéletesen illet a frissen alakult zenekarunkra.

1979 óta rendszeresen megrendezik a fesztivált, 1990-ben pedig egy kiadóvállalatot is létrehozott.

Az 1970-es években is gyakran léptük fel Miskolcon, amikor is az akkori Városi Művelődési Központ munkatársa, Barta Évi vetette fel egy nyári produkció lehetőségét. Ma már nemcsak a zenei paletta széles skálája vonul fel a Diósgyári Várban, de megannyi külföldi fellépő is színesíti az eseményt. Az idei év számomra egyik legkedvesebb közreműködője Bognár Szilvia, aki lemezbemutató koncertjét tartja itt zenekarával. A kiadó pedig? 1990-ben egyszerűen úgy éreztem, lépni kell. Az akkori kiadóvállalat monopóliumhelyzete megszűnt, olyan változások voltak a levegőben, ami miatt úgy döntöttünk, hogy megalapítjuk a Gryllus Kft.-t. Mára több mint hatvan kiadványt jelentettünk meg, az öt éve létrehozott Kaláka Zeneboltban pedig a műfaj nagy része képviselteti magát. A fesztivál idejére egyébként a zenebolt is leköltözik Miskolcra.

Rengeteget utaznak külföldre. Milyen a fogadtatás?

Sok helyen már visszatérő fellépők vagyunk. Bejártuk sziente az egész világot, Japántól Dél-Amerikáig. Legtöbbször olyan közönség előtt éneklünk, akiknek valamiféle kötődése van Magyarországhoz, bár a többség már nem beszéli a nyelvet. Nagyon népszerűek a gyerekek körében ezek a fellépések, hisz igyekszünk minél több olyan hangszert bemutatni számukra, amit eddig nem ismertek. Öcsém, Vilmos csellón, gitáron, charangon, kobozon és dorombon, Becze Gábor nagybőgőn és gitáron, Radványi Balázs barátom mandolinon, 12 húros gitáron, ukulelén, cuatron, brácsán és kalimbán játszik, jómagam pedig furulyázom, citerázom, a pánsípot, a klarinétot, és a tárogatót is gyakran használom.

A magyar népmesék és költők verseinek megzenésítése mellett előszeretettel dolgoznak fel vallási témákat is.

A Kaláka mellett más munkáim is vannak, közel áll hozzám ez a téma. Három bibliai témájú lemezt jelentettem meg, és Vilmossal kettesben felénekeltem egy, a reformáció énekeit tartalmazó duplalemezt is. Jó érzés látni azt, hogy egy templomi koncert, vagy rendhagyó istentisztelet alkalmával hogy fogadja egyre inkább nagyobb szeretettel együttesünket egy teljesen más vallási közösség, hogy érezzük magunkat egyre inkább otthon egy addig ismeretlen helyen, s teremt közöttünk a zene egy megmagyarázhatatlan, láthatatlan köteléket.

 

Köteles Viktória
„A zene legyen mindenkié!”

www.kalaka.hu

www.kalakafesztival.hu

Érdekesnek találtad? Oszd meg a Facebookon!

Facebook

Kapcsolódó cikkek

További cikkek