Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció elnökének Facebook-posztja:
https://www.facebook.com/photo/?fbid=671987580950751&set=a.350697573079755
„Vele vagy ellene.
Egyszerű a képlet. Mi ellene vagyunk. Sokakkal együtt. Nincs itt helye sok árnyalatnak. Nem azért, mert nincsenek árnyalatok. Azért, mert most nem fontosak.
Aztán majd lesz egy olyan világ, olyan Magyarország, ahol érvényes és fontos, ha kell, akár kormányt döntő kérdés is lehet például, hogy a felekezeti iskolák kaphatnak-e több állami támogatást, mint az államiak.
De nem itt tartunk.
Most csak egy kérdés van: vele vagy ellene?
Szerintünk ellene.
Bármi áron.
Az Orbánnal szemben fennálló ellenzéki világ egy része, nácirokon politikát folytat. Ők a Fidesz hard. A kormány náci altagozata. Ők ellenfelek.
A maradékot érzékeny lelkű, tisztességes hazafias demokraták alkotják, megszámlálhatatlan mennyiségű pártot alkotva.
Voltak, akik már a kezdetekkor is a Demokratikus Koalícióval szemben fogalmazták meg önmagukat, más meg elhagyott félként zsigeri konok lett.
Tisztességes nők és férfiak, valamilyen, inkább nem pártalapú, talán civil(?) politikai rendszerben bízva, nyílt vagy kimondatlan antigyurcsányista lélekkel, fel-felhorgadnak és mondják: mi vagyunk az újak, a jövő, mi zavarjuk el Orbán rendszerét. Hozzáteszik, ha lehet mindenki menjen el. Ők persze maradnak, de kívánják, hogy jöjjön el a nagy demokratikus civil ellenállás reneszánsza, a pártok béklyóitól megszabadított emberek alkotta forradalom, a jóság kormányzása.
Parvenük nem szoktak győzni sem forradalmakban, sem választásokon.
2006-2007 óta volt idő építeni egy új, hazafias európai, demokratikus polgári oldalt. Volt sok jelentkező. Volt sok próbálkozás. Akik jöttek, bennünket is le akartak váltani. De ez ma már nem fontos.
Jött sok tehetséges, nagyszerű hazafi, egy új korosztály képviselői. Égető szüksége van rájuk a hazának. Ugyan nem tudtak rendszert váltani, de szerintük nem is kell. Mert mai tudásunk, történelmi tapasztalatunk szerint nem is szabad leváltani a parlamentáris demokráciát, mert utána a szétesés van. A káosz.
Ahogy a thermodinamikának, úgy a politikának is megvannak a szabályai. A parlamentáris demokráciának is.
Új felfedezők kellenek. A felfedezés, a bizonyítottan jobban működő rombolhat csak úgy, hogy közben épít is. Mi ma nem látunk a liberális parlamenti demokráciánál jobban működő rendszert. Szerintünk tisztességes azt kérni, hogy csak az támadja ezt a rendszert, annak alapelemeit, például a demokratikus pártokat, aki tud ennél bizonyítottan jobbat. Ha viszont nem, akkor jobb, ha tudja: elégedetlenségének magasztos normává emelése a mi oldalunk széthullását, a mai hatalom fenntartását segíti.
Vegyük át újra!
Cikkek, bejegyzések, tüntetések önmagukban veszélytelenek a rendszerre.
A rendszer sikeres ellenzéke csak jól szervezett politikai közösség lehet.
Döntened kell: kormánykritikus, vagy rendszerkritikus vagy.
Az úgymond (párt)politikamentes civil ellenállás nem megdönti, hanem szándékától függetlenül erősiti a rendszert.
Mert ami javítható, az életképes, ha életképes, akkor meg lehet tartani.
Akinek elég a kompromisszum, az a rendszert erősíti.
Mi nem javítani akarjuk ezt a rendszert, hanem megdönteni.
Aki nem akar pártokat, az nem akar parlamentarizmust.
Aki nem akar demokratikus parlamentarizmust, az az önkénynek nyit utat.
Szabad, demokratikus Magyarországért küzdünk. Ezt a küzdelmet politikának hívják.
Ez nem a mulyák ideje.
Nincs egyrészt-másrészt, kiábrándult fideszes, meg emberarcú, de mégis, esetleg, belátta, magányos harcos, jót akart.
A magamutogatás nem politikai cselekvés.
A tanácsadás se.
A beszéd gondolat nélkül csak zaj.
Fiatalságod lehetőség, de nem politikai teljesítmény.
Múltad nem belépő a holnapba.
Most nem lehet két ellenzék.
A 2026-ig terjedő időszakban vagy a Demokratikus Koalíció tudja hatékony erővé szervezni az ellenzéket, vagy senki. Így alakult.
Érveléssel, igaz szóval, közös érdekeink egyértelművé tételével, elengedéssel, meggyőzéssel, a közös jövő lehetőségével, személyes figyelemmel, vigyázó kezekkel, élettel, erővel, világos mondatokkal, fegyelemmel, közös hazafias meggyőződéssel.
Így, vagy sehogy.
Megtanultunk szélben járni, mégsem lehajtani fejünket. Nem árultunk el senkit és semmit. Hibáink, mert voltak, létezésünk természetes velejárói voltak. Tesszük a dolgunkat.
Új kormányt ajánlunk. Erős ellenzéket. Új hazát.
Magyarországot.
Európát.”
