2021. 09. 25. szombat

Eufrozina, Kende
1 EUR 357 HUF
1 GBP 417 HUF
  • Főoldal
  • »
  • Sport
  • »
  • Az Everest Expedíció 2017 tagjai folyamatosan haladnak az 5344 m magasan fekvő alaptábor felé

Az Everest Expedíció 2017 tagjai folyamatosan haladnak az 5344 m magasan fekvő alaptábor felé

Útjuk kalandos, gyönyörű és élményekkel teli.

Az Expedíció kiemelt támogató partnere az RTL Klub, ahol izgalmas bejelentkezésekkel és Fókusz anyagokkal követhető végig az expedíciós hegymászókat az alaptáborig (5344 m) kísérő trekking csapat útja. A csatlakozó trekking túrázók célja, hogy 2840 méterről indulva több napon keresztül gyalogolva az alaptáborig – 5344 méterig – felhívják a figyelmet a természet szeretetére, nagyságára. Klein Dávid és Suhajda Szilárd részvételével 2017. március 27-én indult el Budapestről a Magyar Everest Expedíció 2017, melynek célja a Föld legmagasabb csúcsának (8848 m) oxigénpalack nélküli elérése, elsőként a magyar expedíciós hegymászás történetében. Az expedíció további érdekessége, hogy a „trekking túrának” nevezett szakaszán – melyet Katmandu és az Everest alaptábor között tesznek meg – több hazai híresség is elkíséri majd Klein Dávidot és Suhajda Szilárdot.

Túlélték a leszállást a világ legveszélyesebb repterén, ezzel Everest trekking elkezdődött

Akinek az első gépre volt jegye, azoknak 3:55-kor csörgött az ébresztője, hogy Luklába repülhessen a világ legveszélyesebb repterére és elkezdődjön számára a túra. A pakolás éjszakába nyúlóan ment a meglehetősen szűk korlátokra szabtott csomag súly miatt. Így mindenki az 5 kg-os napi hátizsák és a 10 kg-os utazózsák bűvkörében töltötte az estét és az éjszakát.

A 16 személyes kisgépen enyhe rémülettel vegyes izgatottságot a gyönyörű nepáli légiutas-kísérő hölgy mosolya csak csekély mértékben enyhítette a trekkernek. A világ legveszélyesebb repterének tartott Lukla felé a vastag felhőrétegből kiemelkedve felbukkant néhány himalájai jégóriás, majd 37 perces repülés urán megpillanthatták a túrázók a kifutópályát.

A “reptér” néhány éve az Everest első megmászói előtt tisztelegve a Tendzing-Hillary nevet viseli. A kifutópálya hossza 520 méter. Ez a levegőből a töredékének látszik. Az embernek az az érzése, mintha pillanatokon belül a hegyoldalba csapódnánk.

A túra elkezdődött

Luklából indulva hullámzó terep várt az expedíció tagjaira. Rengeteg lovas karavánnal, öszvérrel és jakokkal találkoztak útközben, mivel a teherhordók hátán történő szállításon kívül ez az egyetlen módja az áruk mozgatásának az egész völgyben. Itt autóút nincs (még földút sem), csak gyalogösvény.

Érdkesség: – Teherhordók, a köztudatban helytelenül a serpa szót azonosítják a teherhordókkal. Tény, hogy a serpák nagy része ezzel foglalkozik, de nem minden teherhordó serpa. A serpa egy nepáli népcsoport neve. Trekkereink egy egy feltűnően fiatal srácot kérdeztek meg, aki elmesélte, hogy 13 éves, 40 kg-ot cipel, mindezért pedig kap 15 dollárnyi nepáli rúpiát három napra.

A csapat hatalmas szurdokokon, acélsodronyú függőhídakon kelt át folyamatosan emelkedő terepen Klein Dávid és Suhajda Szilárd expedíciós hegymászókkal és érkeztek meg a 3440 méteren fekvő Namche Bazarba.

A csapattagok különböző mértékben fáradtak el, a magasságot egyelőre mindenki jól bírja. Lilu számára sem volt azért a túra első napjai egy sétagalopp:

„Nekem nagyon fárasztó volt, de szerintem mindenkinek. Azt gondoltam, hogy nehezebb lesz, de a legvégén volt egy mélypontom. kb. 20 perccel az érkezés előtt. Akkor azt éreztem, hogy most már véget kell érnie a lépcsők és a felfelé kígyózó utaknak. Hosszú órákon keresztül néztem magam elé, és mindig csak egy meredek emelkedőt láttam, aminek, ha felértem a tetejére, egy újabbat találtam mögötte. De mindennek ellenére a saját várakozásaimon felül teljesítettem, csak a combom fáj kicsit.

Két fontos segítséget kaptam a mai naphoz. Eleinte nem éreztem túl jól magam, és Geszti Peti szúrta ki, hogy túl vagyok öltözve. Esőre készültünk, és felvettem a nadrág alá az aláöltözetet is, ezért főleg a napon nagyon melegem volt. Utána sokkal könnyebben ment. A másik fontos segítség a serpám volt, aki egyszerűen csodálatosan vezetett. Biztosan nem tudtam volna végigcsinálni a mai napot, ha nem pontosan azt csinálom, amit mond. 7 vagy 8 órát jöttünk, és végig az általa diktált tempót követtem. Tökéletesen osztotta be az erőmet, amit jobban mért fel, mint én magam. Amikor hallotta, hogy nagyon zihálok, akkor hátra fordult, megmérte a pulzusomat, és annak megfelelő hosszúságú, 1-2 perces pihenőt írt elő. Olyan hálás vagyok neki, a végén egy óriási ölelést is adtam neki. Nélküle tényleg nem ment volna. Végtelenül profik és nagyon-nagyon kedvesek.”

Megpillantották az Everestet, de előtte Száraz Dénes hóban futott és eltévedt

A trekking harmadik éjszakáját is a 3440 m-en fekvő Namche Bazarban töltött az Everest Expedíció 2017 trekking csapata. Erre azért van szükség, hogy legyen ideje a szervezetnek hozzászokni a nagy magassághoz.
Száraz Dénest megihlette a magashegyi környezet, friss hóban futott.
Hajnalban a csapat és a reggeli előtt felfutott a kilátópontra. Dénesnek mindenképpen célja volt, hogy a túra során valahol futhasson, hiszen komoly terepfutó múltja van.

„Ma reggel a szobatársam, Mohai Balázs (az expedíció hivatalos fotósa) ötkor elindult napfelkeltét fotózni egy kb. 20 percre lévő kilátópontról. Én is felébredtem, és gondoltam, körülnézek kicsit. 5:40-kor már ki is léptem a szállodából. A város már kezdett ébredezni, így volt kitől megkérdeznem, merre van az Everest Kilátó Hotel. Elindultam, hogy valameddig felmegyek, de olyan jól ment, hogy 40 perc alatt felértem. Gyönyörű volt a napfelkelte. Amikor beléptem a hotelbe, meglepetten néztek rám, hogy már ilyen korán feljöttem Namche Bazarból. Jól esett, hogy némi elismerést láttam rajtuk. Már kínálták az étlapot, hogy reggelizzek, de mondtam nekik, hogy 10 perc múlva indulok is vissza. Ezen még jobban meglepődtek. Lehet, hogy csak a hibbant gyereket látták bennem, és csak én keverem ezt össze a tiszteletükkel.

El is indultam lefelé, és én, aki még a hazai, remekül kiszalagozott terepfutó versenyeken is képes vagyok eltévedni, természetesen rossz irányba fordultam. Egy fenyőerdőbe érve lett gyanús, hogy ilyet felfelé nem láttam. Visszafordultam, de ezzel egy 10-15 percet ráhúztam a túrára, ami plusz 3 km volt.

Gyönyörű kis hajnali túra volt, mert akkor nem volt még senki a hegyen, még a teherhordók sem indultak el. Nem találkoztam senkivel, teljesen egyedül lehettem a napfelkeltével, a gyönyörű kék éggel és a hatezres csúcsokkal. Most valószínűleg jobban el vagyok fáradva, mint a többiek, de nagyon megérte.”

A következő szakaszon helyi vezető a csapat a lelkére kötötte, hogy nem előzhetik meg őt, az iramot ő diktálja. Itt nem a gyorsaság a lényeg, hanem a pulzus kordában tartása, ezért reumás csigaként vánszorogtott a trekking csapat felfelé a meredek ösvényen. Klein Dávid picit talán példát is mutatva úgy mozgott, mintha lassított felvételt néznének. Pedig ha valaki, akkor ő tudja, mi kell a megfelelő akklimatizációhoz.

Fotó credit: Mohai Balázs Everest Expedíció 2017

Érdekesnek találtad? Oszd meg a Facebookon!

Share on facebook
Facebook

Kapcsolódó cikkek

További cikkek

Hírek, kék hírek, zöld hírek, gazdaság, sport, életmód, medicina, ezo és még sok minden más…

Menü

Archívum