TISZÁTÓL A MANZANARESIG

SANCHO PANZÁVAL

VELAZQUEZ SZOBRA A PRADO ELŐTT

MADRID 2012

Írta: Kiss László

www.kisshajos.hu

New York, Washington és Athén után Európa legészakibb fővárosát, Helsinkit céloztam meg. Milyen lehet az élet a világ hetedik legélhetőbb városában, amely csak 1917 óta független a Szovjetuniótól?

„Már mikor az ember hatvan felé jár…”

Énekeltük még negyed századdal ezelőtt volt munkatársaimmal a megszokott avasi boros pincében egy-egy hétvégi szalonnasütést követő borozgatás közben.

Hol vannak ma már ezek a jólelkű, vidám emberek?

Talán a csillagok közül letekintve keresik a nótázó, borozgató barátokat?

Nincsenek ma már baráti összejövetelek.

Mi történt?

Megváltozott a világ?

Nyolcvan felé közeledve hajlamos az ember arra, hogy megpróbáljon választ kapni a ki nem mondott kérdésekre is.

Mit kaptam én e világtól, s mit adtam én a környezetemnek?

Mindig vannak, kellenek, legyenek az embernek álmai, vágyai!

Ezek hajtják, ambicionálják az embert egész életén keresztül. Akinek nincsenek álmai, vágyai, nagyon hétköznapivá válnak minden napjai.

Korán megálmodtam életem legnagyobb vágyát.